Rossz ember vagyok, ha nem akarom tartani a kapcsolatot anyámmal?

Azt te tudod, te érzed, hogy a rombolás, a mérgező szülő attitűd mennyire volt intenzív, illetve a te megélésed reális mértékűségét sem lehet egyértelműen leszűrni ennyiből. Nekem apám volt hasonlóan mérgező, én is évtizedekig szenvedtem emiatt, míg elért a "megvilágosodás". Mégpedig a következő: a szülő-gyermek reláció az atavisztikus, ősi ösztön szerűen szoros kötelék, függetlenül attól, hogy neveltetési hiányosságok vagy személyiségzavar miatt hogy bánt/bánik a szülő a gyerekkel, illetve hogy a gyermek miként regálja (túl/helyesen) le a szülő viselt dolgait. A szülő is sokat tesz a gyerekéért, a gyerek is tehet dolgokat. DE! Az hogy a szülő hogy viselkedik, az őhozzá tartozik, ahogy mondani szokták, önmagát minősíti. Az, ahogy a gyermek áll a szülőjéhez, az meg a gyermekről szól.

Így én is azt csináltam az örök elégedetlen és korholó apámmal, hogy megadtam neki annyit, amit reálisnak gondoltam, de meghúztam a határokat. Anyagilag is beszálltam, mert volt közös hitel stb. Aztán egy szép napon kitalálta, hogy mostantól a dupláját adjam. Nemet mondtam. Óriási balhét csinált, de mivel kitartottam, így belenyugodott, hogy ez nem jön össze. Ha követelőzött, adtam többet (pénzt, figyelmet, segítséget), de csak annyit, ami nekem belefér. Onnantól viszont védve is voltam, mert nem érhetett az, hogy leszarom őt, nem segítek, stb. Ha a segítségeim ellenére duzzogott, panaszkodott, morgott, az már csak a saját konfliktusa volt. Én a Te helyedben is azt csinálnám, hogy néha hazadobnám a muttert, még néha mondanám, hogy na gyere anyu, menjünk együtt vásárolni, ne kelljen cipekedned, de aztán hazamennék. Amikor beszól valami vitriolosat, vagy nem reagálnék, vagy higgadtan közölném, hogy ez csak az ő nézőpontja és sajnálod, hogy ezt érzi, de te mésképp látod és lám még életképtelen sem vagy. Nagyon sok lelki munka megőrizni az ítéletmentes higgadtságot a mérgező szülőkkel szemben, de megéri. Apám utolsó éveiben jelentősen javult vele a kapcsolatom. Meghalt már, de nem kell szemrehánynom, hogy nem tettem meg érte minden TŐLEM TELHETŐ-t.

"És amúgy is 30ezer forintért szinte ingyen laktam nála, szóval lehetnék egy kicsit hálásabb.

Sőt amikor a jogsit csináltam pár hónapig nem is kért lakbért, én meg vagyok olyan pofátlan, hogy nem fuvarozom.'c

Ebben igaza van, de nyilvánvalóan nem kell vele tartani a kapcsolatot, ha nem akarod. Mondjuk én nem értem, hogy ha utálsz valakit, akkor miért mész vele egy helyre dolgozni.