Normális viselkedés ez, egy anya részéről?
Adott egy óvodás 5-6 éves kislány, aki nem szeret óvodába járni és általában pityereg reggel, amikor az anyuka beadja őt. Emiatt az anyuka integet a kislánynak az udvarról is, hogy ne az legyen, hogy hirtelen elsétál, amivel esetleg még jobban felzaklatná a gyereket. Egy ilyen eset közben, amikor az anyuka a gyerekének integetett az udvarról, a másik kezére rácsapódott az óvoda fémajtaja (egész pontosan az egyik ujjára), aminek hatására az anyuka körme leesett (nem műköröm, hanem a sajátja). A nagy ütéstől, valamint a körme elvesztésétől és a vér látványától elvileg elájult az anyuka az autójában, a férje mellett. Hamar magához tért, ebből baja nem lett, viszont az ujja továbbra is érthető módon fájt. Ezen eset után az anyuka többször is a kislányát hibáztatta, a gyerek szemébe mondta nem egyszer, hogy ez az eset csakis miatta történt, mert neki (a kislánynak) kellett integetnie az udvarról.
Mit gondoltok, normális, hogy az anyuka ilyen módon viselkedik a gyerekével? Milyen konzekvenciát lehet ebből leszűrni az anyuka személyiségére vonatkozólag?
válasza:
válasza:Ez ilyen ember macskát se vállaljon, nemhogy gyereket, és jellemzően az ilyen emberek mellől menekül el a fiatal felnőtt, amint megteheti.
Én 1000+ km-re jöttem, és nem igazán tervezek hazaköltözni - ha mégis, nem kell tudniuk, hová.
válasza:5-6, egy nárcisztikus ember nagyon furcsán szeret.
Valahol mélyen talán, de az a külvilágnak szól, a négy fal között, vagy váratlan helyzetben azonban kibukik a valós természete - esetenként (sűrűn) kontrollmániás, mindenért másokat okoló, a saját gyerekét (családtagját) bármilyen apróság miatt megszégyenítő vagy elmarasztaló oldala.
Ő sohasem hibás, mindig más a probléma okozója - akkor is, hogyha amúgy ő volt a hülye, figyelmetlen.
válasza:Teljesen rendben van, hogy integet a gyereknek, mert az pityereg az oviba.
Ja, hogy nem ez volt a kérdés. Anyuka egy barom.
válasza: válasza: válasza:Nekem anyósom csinálta ugyanezt a feleségemmel. Mindenért ő volt a hibás. 12 éve évente 1-2x találkoznak és 500kmre költözött. Ennyit ért el vele.
Anyósnak az volt a terv, majd a feleségem fogja öreg korára ápolni. Azért is iskoláztatta be pl. ápolonőnek és nem engedte szakközépbe oda ahová a feleségem akart menni (pénzügy, számvitel).
Amikor összekerültünk a feleségem is mindig másokat hibáztatott. Az anyját, a kormányt, az embereket, nyugatot stb. Hosszú évekig telt mire ráhatasommal megváltozott és ma már vállalja a felelősséget a saját tetteiért.
válasza:19. Nalunk is ez volt, még akkor is bocsánatot kellett kérnem, ha nem én voltam a hibás. Megkaptam azt is, hogy " tartozok, amiért felnevelt", meg felnőttkoromban azért csinált dolgokat, mert állítólag gyerekként valamit tettem és hogy akkor most már tudom, hogy milyen. Gyerekként is van mit mesélnem... Sosem tudtam, hogy szeret vagy sem. Pedig a külvilág felé nagyon szeretett, hajjaj.
Nekem is sok sok év kellett a változáshoz, a felelősségvállaláshoz, a határok meghúzásához, és ahhoz hogy kialljak magamért. Ráadásul piszoknehéz ez az egész... Rengeteg fontos dolgot/embert elvesztettem útközben. Sajnálom a pici lányt. Remélem, hogy időben rajon, nem úgy, mint én.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!