Ha a gyerek normális, miért lehet olyan rossz a viszony a mostohaszülő és a gyerek között?

Akkor a mostohaszülő nem normális.

Vagy csak nagyon nem klappol a személyiségük.

Te vagy a "normális gyerek", ugye?

Addig, amíg nincs kopromisszum, egymás normális elfogadása. mindig a másik fél lesz a hibás.

"Mostohádnak" van-e gyereke?

Ha nincs, honnan tudná, hogyan kell bánni egy gyerekkel, ha van, biztosan más elvek alpján nevelte.

íha te is engedsz egy kicsit - és ő is fog (miért is ne tenné?), akkor normalizálódik kapcsolatotok.

Szerintem nagyon nem kéne, hogy elvárás legyen a gyerek felé, hogy szeresse a mostohaszülőt. Az persze alap, hogy tiszteletteljesen bánik vele, de azt elvárni, hogy lelkizzen vele, bárhogy kimutassa a szeretetét stb. nonszensz.

Így vagy úgy, de betolakodott az életébe és teljesen érthető és jogos (csak mostanában egyre kevésbé jön össze), ha a gyerek azt akarja, hogy a szülei neveljék fel őt szeretetben.

Már nem voltam kisgyerek, mikor a szüleim elváltak. Apám barátnőinek annó csak köszöntem, max beszéltünk pár szót és ha volt valamijük, adtam nekik bonbont. Én is jó gyerek voltam, tanultam, elmondtam, hogy hova megyek és magam után rendet tartottam. Eszem ágában sem volt a nőkkel jópofizni... Apámmal beszélgettem és az bőven elég volt nekem.

"Szerintem nagyon nem kéne, hogy elvárás legyen a gyerek felé, hogy szeresse a mostohaszülőt."

Gondolom, ugyanezen elven a mostohával szemben sem lehet elvárás, hogy szeresse a gyereket. Gondolom, itt sincs kettős mérce, úgy lenne korrekt.