Normális ez? A férjemnek előző háasságából van egy 19éves auti fia , nekünk van egy 4hónapos közös fiunk. Na mármost ott tartok ,hogy fogom a kicsit és itthagyom a férjem. A történet az hogy csak a nagy gyerekkel foglalkozik ,a kicsit lekakálja

A fia nem ott él alapból és ráadásul autista is. Az autisták egészen másképp látják a világot pl ezért is lehet, hogy húzza a száját, ha szóba kerül, hogy az apjuk a picivel is foglalkozzon. Valószínűleg hiányzik neki az apja és úgy látja, hogy nincs vele alapból most viszont igen és ki akarja sajátítani. Könnyen lehet az is, hogy olyan érzés van benne, hogy dehát az ő apukája és a pici elveszi. Autistáknál előfordul az ilyen. Az unokaöcsém is az és mindig mondogatta, hogy nem akar testvért, mert a szülei az ő szülei és én meg az ő unokatestvére vagyok és nem ad minket senkinek. Mondjuk ő akkor 8 éves volt, nem 19. Tehát ilyen szempontból a fiú nem hibás, hogy húzza a száját meg azt akarja, hogy vele legyen az apja. Illetve nagyon nagy a korkülönbség, lehet, hogy nem érti úgy, vagy nem tud a picivel mit kezdeni. Nehéz, de semmiképp sem a nagy gyerek tehet róla, mert mivel autista, valószínűleg át sem látja ezt az egészet, csak az apjával akar lenni. Ami szimpla hisztinek tűnhet, az egy autistánàl tényleg igazi lelki trauma.

A férjjel viszont komoly gondok vannak. Előtte sem foglalkozott soha a picivel, vagy csak most, hogy a nagy fia is ott van? Alapból eddig mennyi időt töltött az idősebb fiával? Foglalkozott vele akkor is, amikor a pici még nem volt meg, vagy csak most akarja ürügynek használni?

A autista fia nem vele él,így hétvégente több időt tölt vele.

Ebben mi a fura?

A kisbabákkal meg sok mindent nem lehet csinálni,ilyenkor még csak eszik és alszik.

Nem szereti? Azért ha egy anya ki tudja jelenteni, hogy a gyerekét nem szereti az apja, ott már nagy baj van.

A nagyobb gyereke nem hibás, de evvel a hozzáállással én válnék mielőbb.