Szoktk mondani a szüleid hogy szeretnek? Mikor mondták utoljára?

Sokszor elcsépeltnek tűnik a szó, ezért néha nem is nagyon dobálózunk vele, de fontos hogy a másik érezze, ha nem is mondjuk ki, attól még szeretjük. Az én szüleim tettel és szavakkal is mondták, még nagy, benga állat koromban is. Akkor kellemetlennek érzetem a "nyálas" szavakat, de most annyira jó lenne hallani tőlük... Az efféle dolgok oda-vissza működnek, és lehet hogy fiatalként-főleg fiúként- ciki érzelgősködni, de kinek másnak mondja az ember, ha nem a családjának, a szeretteinek?!

Hangozzon el ha lehet többször ez a szó, tettekben is éreztessük, és ne csak ilyenkor, ünnepek táján!

Én anyum mindig azt mondja, hogy én vagyok a kedvenc fia. Engem szeret a legjobban.. Én meg mindig azt mondom neki, hogy

- tudom, hiszen én vagyok az egyetlen gyereked/ fiad!

Apum is mondja, de ő inkább úgy, hogy

- szeretünk fiam, vigyázz magadra..:)

22/F

Nekem soha nem mondtak a szüleim, de mivel azt szoktam meg, és ettől függetlenül éreztem hogy nagyon szeretnek, így nem is hiányzott.

Én napi szinten mondom a lányomnak, van olyan nap hogy többször is. De ezt nem úgy kell elképzelni hogy csak úgy odavetem neki. Nagyon sokszor atolelem, vagy kap egy kis puszit az arcára, fejére és akkor mondom neki, hogy "ugye tudod, hogy nagyon szeretlek?"

És látom rajta hogy jólesik neki.

Szóval én is azt mondom, hogy nem baj ha nem mondják, de éreztetik... Az sokkal jobb ha mondják és éreztetik is, az már baj, ha se nem mondják, se nem éreztetik.

"Látom, le vagyok pontozva, mert ki mertem mondani: az hogy szajkózzák: szeretlek sokszor szart se jelent, mert a tetteik nem ezt mutatják."

Az van lepontozva, hogy az, hogy valaki MONDJA, nem jelenti azt automatikusan, hogy igazából nem szeret, mert nem cselekszik úgy. Lehet MONDANI is és TETTEKKEL is bizonyítani egyszerre.