Mi számít toxikus/bántalmazó kapcsolatnak?

"Simán lehet egy gyerek is toxikus...."

De mondjuk ki mint vet, úgy arat (szülőre értem.)

Mindenkinek más a "normális ". De szerintem pont ez a probléma, hogy az emberek ezt nem látják hogy mindenkinek más az igénye lelkileg akár testileg vagy egészségügyileg és kompromisszumokra van szükség akár gyerek akár szülő részéről. És az egész itt csúszik el, hogy a legtöbb szülő nem képes engedni, mert azt gondolják gyengeség ez által a gyereke sem tanulja meg, hogy hogyan is lehet közös nevezőre jutni. Ami lehet mindkét félnek kicsit rossz vagy mindkét félnek kicsit jó.

És ha ez nincs meg az egész elcsúszik egész kicsi korban..később a gyerek lázad, mert semminek érzi magát. A szülő meg tombol, mert egyre kevésbé hatnak a korlátok, szabályok ahogy az évek telnek hiszen egyszer mindenki felnő. És amikor felnő a gyerek mi marad mindkét félnek? Sérelmek, bizalom/kötődés elvesztése.

Nem konkrétan válaszoltam, de remélem érted a lényegét. Nem az a lényeg, hogy másoknak mi számít toxikusnak/bántalmazónak. Hanem az hogy nektek hol a határ?

Akik azt mondják, hogy a gyerek(ük) a toxikus, nézzenek tükörbe... (tuti szülők vagytok és azt hiszitek mindent jól csináltatok, és panaszkodtok a gyereketekre?)

Pszichológusok meg tudják határozni, hogy mi számít toxikusnak, nem egyéni elhatározással működik, de nyilván van olyan, hogy az adott bántás vkinek belefér, és itt nem az egészséges baráti szúrkálódásról van szó.

Egyébként bármi amitől az ember rosszul érzi magát, amikor a szülőjével valamilyen kapcsolatot létesít. Ez lehet a korábban leírtak közül vmi, hogy pl. a szülő verbálisan bántalmaz, érzelmileg zsarol, de a szerhasználat is ide tartozik. Ilyenkor általában a szülő valamilyen érzelmi problémákkal kűzd, sokszor ő sem tudja.