Édesanyám lejönne hozzám tavasszal Spanyolországba. 67 éves, hogyan szervezzem le? Kérlek adjatok tanácsokat. (részletesen ki van fejtve ha rákattintasz.)

Kicsit fél a repüléstől, de ez a leggyorsabb és legegyszerűbb módja. Rengeteg angol, német nyugdíjas is le szokott látogatni erre a spanyol fennhatóságú szigetre, valószínűleg ők is félnek kicsit a repüléstől, szóval az én anyukám is ki fogja bírni. Lelkileg már felkészült rá, enyhe nyugtató tablettát is kap majd az orvosától, biztos ami biztos. Ezt a részt ki fogja bírni.

A problémám inkább az, hogy én egy olyan részen lakom, ahol ipari kikötő van, távol a turisták által látogatott szép helyektől, egy nagyobb város és ipari terület közepén. Nem szép, bonyolult, és a legközelebbi tengerpart egy óra buszra található. Ez a legkisebb probléma.

A nagyobb probléma inkább az, hogy én ezen a helyen belül is egy családdal lakom akikkel nagyon precízen kiegyensúlyozott az életmódunk és a kapcsolatunk. Ráadásul egy szűk lakásban bérelek egy apró szobát amiben egy franciaágy van. Sehol máshol nincs hely, de azt sem szeretném, hogy anyukám itt az élményektől összezavarva esetleg kicsit stresszesen veszekedjen vagy akaratlanul bocsánat de valami kellemetlenséget okozzon és kockáztassa az itt kialakított stabilitásomat.

Nagyon fontos nekem édesanyám, de az első mégis főleg itt külföldön a saját stabilitásom ezért nem merném megkockáztatni azt, hogy a fél éve stabil szállásadóimnál legyen és különben is csak kényelmetlen lenne és nyomorognánk.

Arra is gondoltam, hogy arra az egy hétre inkább kiveszek neki egy szállodai szobát a tengerparton egy szép helyen, de egyrészt általában ezeken a helyeken is franciaágy van ami nekem meg kellemetlen mert 32 éves férfiként nem szeretnék mégsem azért édesanyámmal egy ágyban aludni, az meg nem tudom működne-e, hogy ő ott van a szállodában én meg itthon és délután amikor végzek a munkával meglátogatom. Szerintem ez lenne a legideálisabb.

A másik azért amire gondoltam, hogy esetleg egy olyan szállást veszek ki ahol mindketten külön kényelmesen elférünk, de mégsem kell egy ágyban aludni. Nem tudom hogyan oldjam ezt az egészet meg.

Gondolom ő ilyen idősen annak sem örülne ha egyedül lenne a szállodában meg egyedül aludna, de én meg teljesen megszoktam már vagy 30 éve, hogy külön szobában alszom a szüleimtől és rendkívül furcsa lenne ennyire szorosan összerakva lenni. Lehet, hogy ez saját butaságom.

Esetleg talán az lenne a legjobb, ha utazási irodával jönne ki egy csoporttal, ahol össze tud barátkozni a többi utazó emberrel és minden el van intézve, esetleg idegenvezetést is kapnak, de nagyon ráfizetni sem szeretnék nyilván nem a pénzt sajnálom, de a legolcsóbb mindig az, ha magam intézem el a szállást és az utazást.

egy hétről lenne szó, ez nem egy annyira vészesen bonyolult dolog. A sziget egyébként nagyon sokszínű, és 2 órát kell buszozni, hogy az egyik végéből a másikba át lehessen menni. Az is szempont lenne, hogy az egész szigetet meg tudja nézni.

Megpróbálhatok kivenni egy hét szabadságot és végig ott lenni mellette.

Szerintetek ezt hogyan illik, hogyan kellene, és jogos-e az, hogy nem szeretném azt, hogy a stabil szállásomba most kicsit rossz ízűen fogalmazva "bezavarjon" illetve azt sem, hogy ne legyen nekem sem meg a személyes terem ez alatt az egy hét alatt. Tudom, hogy ha így állok hozzá eleve minek hívom meg, hát 67 éves és szerintem soha életében nem volt része olyan élményben mint amilyet ez az egy hét nyújthat neki. Eleve az atlanti óceán, a helyi növények finom illata, a hatalmas hegyek, a latin hangulat. Mindenképp szeretném neki megmutatni, egyrészt hogy olyan élményekkel térjen haza amit sosem fog elfelejteni, másrészt pedig ahogy egy brit, vagy német nyugdíjast, szerintem őt is megilleti azt, hogy a modern technológia és közlekedés által lehetővé téve átéljen egy ilyen utazást. Talán többet megértene az én generációm világnézetéből is.

Kicsit hosszúra sikeredett. Remélem lesz olyan aki tud nekem hasznos tanácsokat adni.