Félig-meddig otthonélőként, még félig-meddig eltartottként(pl egyetemistaként), hogy éritek el, hogy ne akarjanak beleszólni olyasmibe, ami nem is érinti őket?

Rengeteg idő kellhet hozzá. Sok ember identitásának az egyik legfőbb alapja az, hogy ő szülő. Erre tette fel az életét, évtizedeket áldozott rá, megszokta, hogy a gyerek helyett döntéseket hoz, és már éppen rutinosnak számítana, amikor a valóság megpróbálja elvenni tőle az élményt azzal, hogy a leszármazottja már nem gyerek többé. Hát mit tehet: ellenáll.

Ha a szülő magától nehezen engedi el a dolgot, és annak őszinte kibeszélése sem segít, sajnos marad a távolságtartás.

Röviden úgy lehet kezelni, hogy elköltözöl.

Ha meg - mindegy miért - nem tudsz, akkor legtöbb esetben ez csak akkor szűnik meg, ha a szülő meghal.

#4

Én pl 25 évesen költöztem el. De ettől mêg tény hogy addig sehogy nem tudtam volna meggyőzni a szüleimet a fentiekről.

Nem jelentesz be mindent előre, és nem is vársz jóváhagyást.

Ha elmentem majd jövök, azt csak elmenetelnél vagy készülődésnél jeleztem, de így, tényszerűen. Moziba megyek, bulizni megyek, X óra körül jövök.

Az egyebekkel ugyanez, nem kell előre bejelenteni. Én anyámnak egyszer mondtam, mikor a tetoválásra kértem időpontot, nem vette komolyan. Én nem említettem többet, mikor aktuális lett, hazaállítottam a tetoválással. Akkor már mihez kezdett volna?

Baromi nehéz ez és nagy tudatosság kell hozzá, mert aki ebben nőtt fel (én is), annál automatikus az, hogy várja a jóváhagyást, hiszen a szoros kontrollhoz szokott.

Tudatosítani kell magadban, hogy nincs szükség engedélyre, jóváhagyásra, az őket nem érintő dolgokat szimpla tényként kell közölni, a legkisebb támadási felületet hagyva.

#7

"Ha elmentem majd jövök, azt csak elmenetelnél vagy készülődésnél jeleztem, de így, tényszerűen. Moziba megyek, bulizni megyek, X óra körül jövök"

Egyik volt osztálytársam is csinálta ezt, a szülei olyankor bezárták előtte a kaput, meg közölték hogy ha elmegy akkor hívják a rendőrséget...

Ez is csak akkor egyszerű ha nem hibbantakból áll az ember családja. :(