Miért csinálja ezt anyám? Én reagálom túl?
Alapvetően jó a kapcsolatunk, de olyan, mint ha nem hagyna önállósodni. Egyszerűen minden egyes dolgomba beleüti az orrát. Pl. jelenleg szakmát tanulok és holnap be kéne mennem a leendő gyakorlati helyemre (szépségszalonba) egy másik városba ahova suliba járok, erre ő is be akar jönni velem a szalonba, mert megnézné, hogy hol leszek. Szerintem ez kissé gázos, hogy 20 évesen anyám kísérget ilyen ügyben, úgy, hogy elleneztem, de nem igazán érdekli. Szerinte ő ettől jó anya mert hogy nem szarja le...oké. Meg hogy azért jönne velem mert ki akarja kinézni a helyijáratott (elmagyaráztam neki, hogy már kinéztem a menetrendet, el tudok jutni A-ból B-be, de nem érdekli).
Most én reagálom túl? Most ez csak a jelenlegi példa, egyébként egész gyerekkoromtól állandóan helyettem akarta elvégezni a legegyszerübb dolgaimat is stb.
20/L
6-os, ja lassan építse le, meg hagyja, hogy anyuci kísérgesse? Meddig? Mi a lassan? Mert az ilyen majom szülőknek a tizenöt év is kevés lenne megérteni, hogy felnőtt a gyereke.
Kérdező, mondd meg neki, hogy nem jön veled, pont. Ha megsértődik - meg fog - így járt, majd megbékél.
Húzd meg a határokat, lehetőleg mielőbb, mert aztán arra eszmélsz, hogy 30éves korodban is ő kísérgetne.
Más: én gyakornoknak SEM vennék fel olyan nőt-férfit, aki az anyjával jön. Egyszerűen azért, mert akit a szülője kísérget állásinterjúra, vagy a gyekornoki helyre, nem felnőtt, önálló döntéseket hozni tudó ember.
Önálló döntés az is, hogy a majomszerető szülő nélkül jön el, egyedül, mint bárki más felnőtt.
nagyon ijesztő egy anyának ha a gyereke egyedül kell utazzon vagy távolabbra menjen, meg kell szokni - normális esetben ez valahol kamaszkor környékén meg kéne történjen, amikor a gyerek már esetleg más városban jár iskolába.
De sok a hozzátok hasonló korlátozó, toxic szülő. Nem, nem normális egy felnőttet kísérgetni (hacsak nem ő kéri, mert pl kórházba megy és fél). Nem normális "majomszeretetbe csomagolva" akadályozni az egészséges leválást!
#8
Hát pont ez az ami jelenleg zavar. Bár múlkor voltam már a helyen személyes megbeszélésen (egyedül) és tulajdonképpen fel vagyok véve. De akkor is, mit fognak már gondolni ha beállítok anyámmal. És egyszerűen hiába mondom neki, hogy ne, ne jöjjön be, nem érdekli.
#13
Kedves Kérdező, a felnőtté válás útja az, hogy adott esetben felvállalsz konfliktusokat olyankor, amikor fogyatékos gyerekként akarnak kezelni. Kijelölöd - akár harc árán is - a határokat.
Lesznek cirkuszok, lesz sírás-rívás, lesz mártírkódás, lesznek passzív-agresszív reakciók napokig/hetekig, de el kell kezdened a leválás tudatosítását és elfogadtatását.
Nem lesz könnyű, sok erőre és határozottságra lesz szükséged, de ne gyengülj el a "békesség" kedvéért, mert anyád a haláláig rád lesz telepedve! Gyakorlatilag éli a te életedet, vele az történik ami veled, mert valamiért nincs saját élete.
Tapasztalatból beszélek, én ezt végigjártam, pedig nagyon szerettem az anyámat, de hogy ez így is maradjon és ne gyűlöljem halálosan 10 év múlva, megvívtam a csatáimat.
Ne áldozd be az életed!!!
(8-as voltam)
"Próbálj meg valami kompromisszumot összehozni és nem hirtelen leépíteni ezt a hozzáállását, hanem lassan."
Anyukának volt már épp 20 éve megszokni és szép lassan leválni icikepicike kislányáról.
"DE! Utána nyugodtan menjen be ő is, nézzen körül, hogy hol leszel, mit fogsz csinálni."
Oh hogyne. Fognak neki örülni az üzletben. Biztosítsa a főnökasszonyt, hogy leánygyermeke minden nap megmosdva fog érkezni és igen, szendvicset is visz magával, arról ő maga, az ÉDESANYA gondoskodik, szóval semmi gond nem lehet.
Dehogy jöjjön be anyám a gyakorlati helyre 20 évesen, úristen....
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!