Hogyan kezeljem az apámat, ha hangulatember, és soha nem lehet neki megfelelni?

A szüleim elváltak, és mivel messze dolgozik, ritkán látom őt, leginkább csak decemberben. Évközben nem sokat beszélünk heti max 10 percet telefonon. Ennyi idő alatt fogyunk ki a sablonos kérdésekből, anélkül hogy bármi komolyat is meg tudnék / tudtam volna vele valaha beszélni. Erről már letettem és elengedtem.

Az év vége mindig rizikós, ha itthon van. Ha valamelyik hajam szála nem úgy áll, ahogy ő szeretné, akkor átvált passzív agresszívba, leredukálja a kapcsolatot telefonban, élőben is, végső esetben letilt Facebookon, és mindenki előtt elhord engem minden hülyének. (Igen, ez komoly.)

Legutóbbi példa, hogy nem tetszett neki az előző párom, akivel 5 évet voltam együtt. Addig fekszinesen jól kijott vele, szemtől szemben nem szólt semmit, de kb a 3.évünkben mindenféle előjel nélkül évközben, amikor nem volt itthon, a Facebookon az összes képünkre mérges fejet küldött, majd törölt, tiltott Facen, és ennyi,nem beszéltünk vagy 2 évig. Aztán egy szép sima semmitmondó napon visszajelölt, és elkezdett hivogatni újra hetente, mintha mi sem történt volna.

Jelenleg megint azt érzem, hogy kezd neki valami nem tetszeni, de hogy mi, azt nem tudom. Szemtől szemben soha nem mond semmit. Valószínűleg az új párommal való hazfelujitasunkban talált valami kivetnivalót, amit ő máshogy csinálna, természetesen jobban, mint mi.

Már elojott a gyomorgorcs, hogy ebből megint harag lesz, kérdőjelek, hogy mi a franc történik, haragtartás, egymás kerülése ebben a kisvárosban,ahol mindenki ismer mindenkit?!...

Végtelenül elszomorit, érzem a szégyent, hogy ilyen apám van, és a hiányt, hogy másra lenne szükségem, mint "gyerek". És a legrosszabb, a rettegés, hogy mit csinálok rosszul, vajhhh mi nem tetszik már neki megint? Irhatjatok, hogy kérdezzem meg, többször megtörtént már, válasz természetesen nincs, csak max akkor azért haragszik meg mert "szemtelen vagyok h ilyeket kérdezgetek"... Házhoz megyek csak a pofonért.

Olyan, mint egy nagy óvodás, aki a nézeteltéréseket nem tudja feldolgozni. Persze el is engedhetném a témát, azon vagyok, de mikor a jó múltkor voltunk haragban évekig őszintén szólva féltem. Hogy útközben vagy anyába, vagy belém beleköt valamilyen hülye indokkal csak azért is, váratlan helyen vagy szituációban, csak azért mert most ő haragszik. Az se lenne tőle idegen, hogy a házhoz jöjjön és cirkuszoljon olyankor.

Szóval jobb inkább jóba lenni vele, megha felszinesen is,mert ellenségnek még őrültebb, mint apának.

Kapcsolatot nem lehet vele szorosra fűzni. Közös programnál szarul vezetek, hogy lehet ilyen lassan menni. Ha alkalomra ajándékot veszek, nem kellett volna. Ha sütit viszek, csak annyi a reakció két nap múlva, hogy tessék itt a tányérod elmosva. Szívmelengető🥺

Van egy pár haver neki, akiket félistenként tisztel. Család 85%val nem beszél, pont emiatt a stílusa miatt mert ráuntak. De nekem mégiscsak az apám, plusz a "szellemi rettegést" akarom elkerülni, amikor nem vagyunk jóban...

Nem is tudom, mi a kérdés, nem is várom, hogy ilyen rébuszokat bárki is megértsen... De bízom benne, hogy lesz egy pár jó tanács, tapasztalat, amit megfogadhatok..

Köszönöm!

25N