Hangulatember szülő, akinek ha olyanja, hozzádvágja - mikor változik meg?

Sosem jöttem ki anyámmal. 14 évesen féltem, hogyha hazajött szülőiről, sose volt jó neki a tanulmányi eredményem. De ő rá mindig is ez volt a jellemző, örökké elégedetlen, hangulatától függően vágott oda apuhoz, hozzám mindenféle megjegyzést, piszkálódást. Persze apu sosem védte meg magát, mindig csak kiskutya volt, még autópályán is hajlandó volt egyszer visszafelé tolatni, hogy az éppen elhagyott benzinkútra bemenjünk.

21 évesen mondtam azt, hogy akkor fogom, és leszarom, nem fogok ezzel hadakozni, mert nincs értelme. De most 26 vagyok, és ennek igy sosem lesz vége. Múlthéten lettem munkanélküli, mert a kiscégem nehéz helyzetbe került, dolgoztunk mindennap 9-10 órákat, de nem sikerült kihozni nyertesre. Erre tessék, nem akkor, hanem most mit kapok meg? "Rajta, lehet megint éjfélig dorbézolni".

Tudom, el kéne cuccolni. Amint lesz munkám, és valaki, akivel lehet, meg is teszem. De nekem mindig azt tanitották, hogy pl. csesztető osztálytárs esetén: ne figyelj rá, és akkor majd elmegy mást piszkálni. De ennek sosem lesz vége, és félek, egyszer nagyon csúnya dolgot fogok tenni.

Én már legszivesebben be se mutatnám az új barátnőmet, ha lenne, vagy a gyerekeknek se mondanám, hogy van nagymamájuk...