Nagyon durva volt a beszólásom az apámnak és jogosan akart megütni?

Itthon élek, 23 éves lányként. Ennek az a háttérsztorija, hogy én 18 évesen elköltöztem koliba, egyetemre. 21 évesen végeztem, de onnan az egyetemen megismert páromhoz költöztem. Azonban ennek a kapcsolatnak pár hónapja vége lett, így haza “kényszerültem” átmenetileg. Sőt, jelen pillanatban munkám sincs 1 hónapja, de keresem az újat, mert alig várom, hogy eltűnhessek itthonról.

Lényeg a lényeg : Itthon pakolásztam a fürdőt. Átmenetileg rendetlenséget csináltam, hisz pakoltam a dolgokat ide-oda, vizeztem, csempét pucoltam. Amikor ez zajlott, az apám aközben szeretett volna borotválkozni. Mikor benyitott és meglátta az átmeneti kuplerájt, teljesen kiakadt, mert szerinte én csak a felfordulást csinálom és miattam nem tud élni. (Sosem takarított, szerinte a takarítás felesleges és azért csinálom az anyámmal együtt, hogy őt baxogassuk).

Elég csúnya hangnemben kezdett velem beszélni, majd még higgadtan elmondtam neki, hogy várjon már egy fél órát, arra rend lesz és jöhet , de most menjen már ki a fürdőből, mert feltartja a munkámat.

Erre a válasza:- Mi az, hogy ő menjen ki? Én húzzak már el itthonról, mert nem normális, hogy itthon élek, de egy kis életrevalótlan szar vagyok, aki a munkahelyét is elveszti és egy férfinak se kell, mert ezért dobott ki az exem is. (Különben én szakítottam vele, de mindegy is.)

Ezen már bedühödtem, mert amióta az eszemet tudom, lehúzza az önbizalmamat, lenéz, beszólogat, alábecsül. Ezt mind úgy, hogy az anyám tartja el 20 éve, mert neki derogál dolgozni.

Visszaszóltam:- Nem lenne ilyen nagy a pofám, ha a feleségem pénzén élnék két évtizede.

Majd jött a barbár reakció, felemelte rám a kezét, de élből elhárítottam és elküldtem a (...oda). Másodszorra már nem emelte rám a kezét, csak szitkozódva ott hagyott. Én meg elkezdtem bőgni, persze magamban.

Szerintetek én viselkedtem vele “tiszteletlenül”?