Normális ez a folytonos aggódás a szülők részéről?
Nemrég jöttünk el a párommal külföldre dolgozni . Talpraesettek vagyunk, jók vagyunk a szakmánkban szóval bejött szerencsére.
Ami egyre jobban zavar, az a szülők hozzáállása a dolgokhoz . Már első perctől kezdve nem dijaztàk az ötletet amibe belevágtunk, főleg az en szüleim mert megszokták hogy mindig ottvagyok nekik. Nehéz volt az elengedés, az érzelmi manipuláció de nem engedtem neki.
Azóta minden nap ír vagy hív anyukàm, többször megkérdezi mit csinálunk, mit ettünk, hova megyünk stb. A párom anyukája nem épp ilyen gyakorisággal, de hol nekem, hol a pàromnak irogat, hogy mi a helyzet .
Lehet nem kellene de már egyre jobban frusztrál minden nap magyarázni ugyanazt és beszámolni minden lépésről.
Tudom.. törődnek, örüljünk stb. Titeket ez nem zavarna?
De, zavarna, csak én tanultam határmeghúzást.
"Anya, minden rendben, dolgozunk, ekkor és ekkor tudsz hívni, illetve ha van valami, én majd hívlak". Ezeken kívül nem felvenni a telefont.
Csak ehhez önreflexió kell, nem magadra venni azt, ami ilyenkor a másikban zajlik. Mert az az ő dolga, hogyan dolgozza fel. Amíg ez a része nincs rendben, addig hiába jönnek majd a kommentek, hogy mit csinálj.
Nekem nem tetszett és ott húztam meg a határt, hogy heti 10 perc telefon vasárnap 5 kor, ha gond van akkor küldjenek smst és megyek amint tudok.
Nem jött be mert kitaláltak vészhelyzeteket és csak akkor derült ki, hogy hazudnak amikor már odaértem.
Azóta csak heti 5 percet beszélek velük és ha igazi vészhelyzet van majd úgy is szolnak a rendőrök, hogy intézkedjek a temetésről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!