Azok a felnőttek, akik naponta 1-szer,de akár 5-ször is telefonálnak a szüleiknek, milyen témákat érintenek a beszélgetéseik során?

25 éves vagyok, általában naponta telefonálok anyukámmal, arról szoktunk beszélni, hogy milyen volt a napunk, miket csináltunk, mik történtek velünk, minek örültünk és miért vagy épp min és miért k"rtuk fel az agyunkat.

A szüleim már rég elváltak, apámmal ezt pl nem tudom megcsinálni, mert egyáltalán nem befogadó ezekre a témákra... (valahogy úgy van vele, hogy nekem nem lehet soha semmi problémám, csak neki, az örömömnek meg nem tud velem együtt örülni és a saját érzéseit meg nem akarja velem megosztani...)

Nem tudom, ezt en se ertem, bar lehet azert, mert en nokent szo szerint a semmirol beszelni nem igazan tudok, nekem ez soha nem ment.

Van egy baratnom, aki orakig tud tenyleg a legaprobb hulyesegrol is beszelni, pl hogy elment piacra es ott mi volt vele, amugy en ot imadom hallgatni, ezert is a baratnom, de nekem ez nem megy :D

Marpedig azon kivul,hogy hetkoznap dolgozom, hetvegen meg neha elmegyunk a ferjemmel kirandulni, ide-oda, esetleg bulizni, nem tortenik velem semmi, minden egyes napom egyforma.

Igy en is kb 2 hetente szoktam telefonalni edesanyammal, addigra osszegyulik annyi info neki is es nekem is, amirol tudunk beszelni, de akkor is max 40-50 perc, aztan letesszuk.

Szoval en se ertem, mit lehet naponta tobbszor beszelni :D

Kérdező, én pont az anyukád korabeli vagyok, három 30 körüli leánygyermekem van (már régen kirepültek) .

Talán nem minden nap, de napközben gmail chat-en rendszeresen kommunikálunk, nyilván nem hosszasan.... Családi ügyekben, vagy akár főzés-sütés kérdés-válasz, egyéb aktuális probléma, vagy hírmegosztás, jópofa képek, viccek, stb. stb.

Nagyon ritkán telefonálunk, mert vagy személyesen találkozunk (városban, feljönnek hozzánk, közös hétvégi program, stb.), vagy Skype-olunk a legkisebbel, aki Ausztriában él.

Én még dolgozom, van saját életem, a férjemmel közös programjaink. És én alapból nem szeretek senki mást traktálni a saját hasfájásaimmal... :-D

37 éves vagyok. Igazából én is bőven ellennék heti egy telefonnal, de anyukámnak nagyon fontos, hogy naponta beszéljünk, én meg ezen nem fogok vele összeveszni, nem teher.

Amiről beszélgetünk:

- Melyik rokon, és neki a különböző barátnői mit csinálnak, mit mondtak stb.

- Épp milyen balhé van a tankerben (anya tanár)

- Hogy van a macska.

- Hogy vannak a gyerekek (ezt csak módjával, olyat nem mondok el neki, ami felzaklatná).

- Ki mit nézett a Netflixen.

Amiről nem beszélünk:

- Házassági problémák. Én nem mondok el neki ilyesmit, nekik nem tudom, van-e.

- Bármilyen komolyabb problémám. Onnantól folyamatosan ezeken pörögne, nekem meg ez nem hiányzik.

33 éves nő vok. Anyukám nemsokára a 60at tölti. Aktívan dolgozik még. Én épp gyeden vok.

Megbeszéljük mi volt a munahelyén, mit főz. Volt e valahol (nagyi, kereszranyu)

Elmesélem hogy nekünk milyen napunk volt. Most épp tesóm lagzija is téma (mit vegyünk fel, mit néztünk ki a leendő sógornőmmel)

A napi híreket is megbeszéljük pl a 6 éves kislány eltünéséről sztorizott h én is volt h elszöktem. Én is azt elmondtam h szívbajt is kapnék, mert van egy 7 éves lányom.

Szóval mindenről beszélünk. Napi egyszer 30perc 1,5 óra. Attól függ menbyire érünk rá stb

50 vagyok, anyám meg 78, minden nap felhívom, mert igényli.

Amíg apám beteg volt, lelki támasz voltam neki. Miután apám meghalt, így maradtak a dolgok.

A "beszélgetéseink" egyoldalúak: elmondja mit főzött, mit evett. Amióta ő is rákos lett, végighallgatom a panaszait - borzasztó. Elmondja kit utál éppen, ki idegesíti, pletykál a szomszédairól. Mivel semmi nem történik vele, nap mint nap ugyanazt meséli el. Igazából megpróbálok vele együtt érezni, az megnyugtatja. De hogy velem mi van, azt sosem kérdezi meg.