Meddig nem késő becsatlakoznia az életünkbe?
Az anyám három éves koromban lelépett... Angliába, vagy nem is tudom hova és még egy levelet sem vágott apa fejéhez, vagy nekem sem hagyott semmit, plüsst, vagy takarót, vagy egy képet. Apa mikor tizenhárom voltam elkezdett nők után nézni. De nekem sosem volt édesanyám. Azonban tegnap Anyám hirtelen megjelent... Vagyis csak a levele, hogy nem tudja, mi volt vele... Hogy sajnálja, hogy elment...Hogy tudja, mennyire rossz anya(ebben egyetértek), de könyörögne egy másik esélyért... Most vagyot tizenhat, hamarosan tizenhét... Adjak neki egy új esélyt? Mégiscsak szeretném megismerni... Legalább megtudni, miért hagyott magunkra. De ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy megérdemelné... Hiszen ő döntött így, hogy itthagy. De azért szeretnék egyszer egy ölelést tőle... Amilyet nem kaphattam egész gyerekkoromban. :(
Szerintetek szükségem lesz anyára? Ha úgy alakulna, hogy visszajön... Érdemes lenne? Mindjárt felnőtt leszek. Kirepülök. Nektek mi a tapasztalatotok? Milyen limit van arra, hogy kialakulhasson köztünk egy rendes anya-lánya kapcsolat? Meddig tarthat? Nem lenne-e késő belépnie az életembe? Végülis majdhogynem felnőttem nélküle. Hogyha ti lennétek valamelyikünk szerepében, milyen meglátásaitok lennétek? Működhet még?
Arra számíts azért, hogy sose lesz olyan kapcsolatotok, mint amilyen lehetett volna. Tapasztalatból beszélek. Nálunk apám lépett le, 5 év maradt ki az életünkből, 10-15 éves koromig nem találkoztunk. Aztán visszajött, és folytattunk volna mindent, de már nem volt meg köztünk az az apa-gyerek kapocs, mint 10 éves koromig. Nekem apám olyan volt, mint egy kedves szomszéd bácsi. Tesómnak kisebb volt, neki még ennyi kötődése se lett.
De azért kapcsolatot lehet tartani, feltéve, ha normálisan áll hozzád.
Én először apukáddal beszélnék, hogy mondja el, mi történt pontosan. Utána megkérdeznék anyádtól minden infót, ami érdekel, részletesen mondja el, hogy mit bánt meg és miért (ebből megpróbálnám leszűrni, hogy mennyire szavahihető), begyűjteném azt az ölelést, amire mindig is vágytál. Végig annak a tudatában, hogy valami miatt most akar valamit, de meghagyva a minimális esélyt arra, hogy esetleg tényleg részt akar venni az életedben mostantól (és remélhetőleg a jó értelemben).
Olyan is előfordulhat azért, hogy új párja lett, és az jó hatással volt rá, emiatt elgondolkodott a saját életén. De erre szerintem sokkal kisebb az esély, pedig én elég naivan állok az emberekhez, és szeretem mindig a jót feltételezni. Azt nézném ebben a helyzetben, hogy neked mi lenne a jó. Arra is felkészülnék, hogy lehet, hogy pár alkalomig minden OK lesz, aztán kiderül, hogy kell neki valami (pénz). Tehát hogy nagy az esély a koppanásra. De ez engem nem tartana vissza. Ha minimális esély is van rá, hogy tényleg megbánta, akkor megadnám az esélyt. Magam miatt természetesen, és egy pillanatig sem miatta.
Nem vagyok a helyedben, és nyilván emiatt máshogy látom a dolgot. Nem akarok szemét lenni de érdekes hogy akkpr bukkan fel anyád amikor már a nagyja gyereknevelés le van tudva. Persze normalis szülő a felnőtt gyerekét is segíti, taníttatja, de messze nem akkora a feladat mint napi szinten tanulni vele, megoldani ha beteg stb. Szóval jókor találta ki..a masik meg az hogy kereseted lesz lassan, ki tudja nem abból akar majd kérni.
Bocs hogy nem vagyok túl optimista, de ha talalkozol vele óvatos legyél. És mindíg oszd el kettővel amit mond, egyesek nagyon meg tudják sajnáltatni magukat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!