Meddig nem késő becsatlakoznia az életünkbe?
Az anyám három éves koromban lelépett... Angliába, vagy nem is tudom hova és még egy levelet sem vágott apa fejéhez, vagy nekem sem hagyott semmit, plüsst, vagy takarót, vagy egy képet. Apa mikor tizenhárom voltam elkezdett nők után nézni. De nekem sosem volt édesanyám. Azonban tegnap Anyám hirtelen megjelent... Vagyis csak a levele, hogy nem tudja, mi volt vele... Hogy sajnálja, hogy elment...Hogy tudja, mennyire rossz anya(ebben egyetértek), de könyörögne egy másik esélyért... Most vagyot tizenhat, hamarosan tizenhét... Adjak neki egy új esélyt? Mégiscsak szeretném megismerni... Legalább megtudni, miért hagyott magunkra. De ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy megérdemelné... Hiszen ő döntött így, hogy itthagy. De azért szeretnék egyszer egy ölelést tőle... Amilyet nem kaphattam egész gyerekkoromban. :(
Szerintetek szükségem lesz anyára? Ha úgy alakulna, hogy visszajön... Érdemes lenne? Mindjárt felnőtt leszek. Kirepülök. Nektek mi a tapasztalatotok? Milyen limit van arra, hogy kialakulhasson köztünk egy rendes anya-lánya kapcsolat? Meddig tarthat? Nem lenne-e késő belépnie az életembe? Végülis majdhogynem felnőttem nélküle. Hogyha ti lennétek valamelyikünk szerepében, milyen meglátásaitok lennétek? Működhet még?
Nagyon késő, es benned mindig ott lesz a tuske.
De ha megérett a feladatra, talan juthat neki is egykis szerep. De en nem remelnék sokat.
Nincs az a mifogas sem, amivel az akkori donteset megertenem.
De megeri megprobalni.
11: Ha ilyesmi történne, amit írtál, akkor kell villámgyorsan lépni, pengeélesen és végérvényesen megszakítani minden köteléket.
És igen (OFF nyelvttannáciknak: tudom, hogy éssel nem kezdünk mondatot OFF VÉGE), semmit nem rúgnék fel azonnal, mert ő most épp egy pillanatnyi, vagy akár tartós érdeke miatt úgy gondolja.
Nem mennék külföldre (sem Európán belül - tehát relatíve a közelbe, sem a világ túlsó végére, pláne nem másik kontinensre), nem hagynám ott az állásomat, a páromat, semmit, és nem költöznék át Sopronból Szegedre, vagy Miskolcról Debrecenbe, semmi drasztikusat nem tennék meg csakis és kizárólag azért, mert ő most per pillanat épp azt kéri, mert az akár pillanatnyi aktuális érdeke épp azt követeli. Nem.
Viszont egy esélyt adnék neki. Vagyis nem is neki, inkább magamnak, csakis azért, hogy 20-30-40 év múlva ne legyen az, hogy benned marad az akkor már minden bizonnyal mindörökre nyitvamaradó kérdés, mi szerint: "Mi lett volna, ha...?"
A te döntésed. Én azt hiszem a helyedben találkoznék vele egyszer,aztán eldönteném milyen érzések vannak bennem, szeretném-e tartani vele a kapcsolatot. Nyilván klasszikus anya-gyerek kapcsolat ebből már nem fog kialakulni ,de akár jól is elsülhet, láttam rá példát.
Az is lehet, hogy pénzt akar, vagy beteg, vagy egyéb hátsó szándéka van, jól írták előttem. Szerintem ha abszolút elvárások nélkül mész nem lehet bajod .
Apádnak mi erröl a véleménye? Azt nem tudnám elképzelni,hogy anyás és apád közt nem voltak előzmények,hogy csak így lelépett. De mivel kicsi voltál,így nem kötötték az orrodra.
Én találkoznék vele,már csak azért is,hogy ne maradjon ott az az elvarratlan szál,hogy miért lépett le. Utána döntenék jövőröl.
Én nagyon gyanakvó lennék, hogy 13 év után hirtelen eszébe jutok, hogy idepottyantott engem annó 16 éve. Biztosan nem miattam jön, hanem mondjuk szakított azzal, akivel volt, vagy adósságban van, pénz kell neki, ne adj isten, drogügyletekbe keveredett. Bármi történhet.
Találkoznék vele szerintem, nyílt terepen, pl kávézó vagy valami étterem, ahol sokan vannak, és biztonságban vagyok. De nulla elvárással mennék oda, hiszen kvázi idegen ember neked ez a nő, csak a biológia köt össze. Illetve, lehet, hogy az apámmal együtt mennék, az még biztonságosabb.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!