Meddig nem késő becsatlakoznia az életünkbe?
Az anyám három éves koromban lelépett... Angliába, vagy nem is tudom hova és még egy levelet sem vágott apa fejéhez, vagy nekem sem hagyott semmit, plüsst, vagy takarót, vagy egy képet. Apa mikor tizenhárom voltam elkezdett nők után nézni. De nekem sosem volt édesanyám. Azonban tegnap Anyám hirtelen megjelent... Vagyis csak a levele, hogy nem tudja, mi volt vele... Hogy sajnálja, hogy elment...Hogy tudja, mennyire rossz anya(ebben egyetértek), de könyörögne egy másik esélyért... Most vagyot tizenhat, hamarosan tizenhét... Adjak neki egy új esélyt? Mégiscsak szeretném megismerni... Legalább megtudni, miért hagyott magunkra. De ugyanakkor nem vagyok benne biztos, hogy megérdemelné... Hiszen ő döntött így, hogy itthagy. De azért szeretnék egyszer egy ölelést tőle... Amilyet nem kaphattam egész gyerekkoromban. :(
Szerintetek szükségem lesz anyára? Ha úgy alakulna, hogy visszajön... Érdemes lenne? Mindjárt felnőtt leszek. Kirepülök. Nektek mi a tapasztalatotok? Milyen limit van arra, hogy kialakulhasson köztünk egy rendes anya-lánya kapcsolat? Meddig tarthat? Nem lenne-e késő belépnie az életembe? Végülis majdhogynem felnőttem nélküle. Hogyha ti lennétek valamelyikünk szerepében, milyen meglátásaitok lennétek? Működhet még?
Magadért megteheted, hogy megismered, nem érte. Ez nem jelent semmilyen elköteleződést.
Aztán kiderül, van-e értelme.
Én, ha a helyedben lennék, találkoznék vele, kíváncsi lennék, mi volt neki olyan fontos, hogy annak idején otthagyta a családját. Ha normális, és nem várja el,hogy azonnal imádd,mert ő az anyád,akkor talán még kapcsolatot is tartanék vele valamilyen szinten. Nem kell eljátszani a nagy tökéletes családot, de azért nem is kell levegőnek nézni a másikat.
Ha elvárja,hogy minden menjen a régiben, és felejtsd el ezt a 13 évet nélküle és csináljatok úgy,mintha misem történt volna...
A lényeg, én találkoznék vele,de nem élném bele magam egyelőre. Olyan tisztes távolságtartással mennék,ne legyen az, hogy belélem magam aztán csalódok.
Beszéljétek egymással, hogy le tudd zárni magadban a dolgot, választ kapj a kérdéseidre.
A legtöbb ilyen esetben egyszerűen pénzt akar a hirtelen megjelenő, esetleg egy ingyen szállást. Szóval a pénztárcádat zárd be, ha ilyen jellegűvé válik a beszélgetés gyorsan rázd le és természetesen ne adj neki semmit.
Nem érdekelne (de ez én vagyok), és eszem ágában nem lenne találkozni vele.
Azért, mert 10+ évig felénk sem nézett, és valószínűleg nem jófejségből keres, hanem valamit akar.
Pl pénzt vagy bármit.
Hogyha te úgy döntesz, elmész pl kávézni vele, akkor kezeld úgy, mint egy random idegent. Ne várj tőle semmit, ha jön a jaj, egyébként szeretlek dumával, vagy bármilyen csöpögős marhasággal, akkor állj fel és hagyd ott.
Ő NEM szeret téged. Sohasem szeretett, különben nem lépett volna le 10+ évig egyetlen szó nélkül.
Valószínűleg nyűgje van. Kidobták, megcsalták, kirúgták, nincs kajája, szállása, etc ezért lett most olyan fontos, hogy megkeressen.
Ez kizárólag RÓLA szól, nem rólad.
Szerintem állj hozzá pozitívan, amúgy meg úgy, hogy végülis nincs semmi veszítenivalód.
Teljesen más dolog, de én a párkapcsolataimat is mind csak úgy tudtam magamban véglegesen és végérvényesen lezárni, ha megvolt az a bizonyos utolsó beszélgetés.
Itt sem sokkal másabb igazából, csak 1. itt nem szerelemről, szenvedélyről és párkapcsolatról van szó, hanem valami teljesen, gyökeresen, merőben eltérő dologról: anya-gyermek viszonyról 2. itt nincs kimondva (egyelőre), hogy ez egy első meg utolsó, egyetlen alkalom lesz, hanem meg kell adni egymásnak az esélyt, hogy kiderüljön, tudtok-e (még) egymás iránt úgy érezni, ahogy egy szülő érez a gyermeke iránt és viszont (avagy fordítva).
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!