Odaadjam neki a részét vagy ne?

Az a pénz már most el van úszva, mert hát jogilag oda kell adnod.De kb biztos a kudarc.

21 éves lány,fél éves kapcsolat, le fogják húzni a pénzzel.

Nagyon sok hibát elkövettem az életemben, de a legnagyobb hiba az volt,mikor hagytam elúszni a fél lakásom árát, mert aranyos kedves,normális, naiv, jóhiszemű,bizakodó, álmodozó 26 éves nő voltam.

Ha visszamehetnék az időben, egyetlen egy dolgon változtatnék,beszélnék az apámmal,hogy soha semmi esetre sem adja oda a pénzem 2014 előtt(ekkor már rendben voltam, és 3 éve volt rendes munkám,albérletem,vőlegényem).(2003ban kaptam meg 3millió forintot,1 év múlva 1 fillér nem volt belőle)

Sajnos az én történetem nem nyugtat meg téged, de ez a valóság, és a lányod is nagy eséllyel így fog járni.

Minek adtad el a hazat ha most meg nem tudod megoldani a lakhatasod? Ha azert mert a nagyobbik gyerek kovetelte a reszet akkor talan hitellel kitudtad volna vasarolni de ugyveddel kellett volna beszelned mert van olyan eset ha jol tudom, amikor nem lehet kenyszeriteni a masikat hogy adja el a hazat. Szerintem ez akkor all fenn ha valakinek elvezete van a hazon.

A lanyodat ki kell fizetned ha keri a reszet, nem tarthatod vissza, akkor sem ha elherdalja a vegen.

Oké, hogy a szóbeli megállapodás szart sem ér, de itt azért nagyobb összegről van szó. Lényegében a lányod ellehetetleníti a te és a tesó lakhatását (ha nem jól alakul az élet a pároddal, nem tudtok hova menni). Ezért is egyezkedtél nyilván a lányoddal, hogy vesztek egy lakást közösen. Oké, nem kell belemennie jogilag. Viszont azt azért tisztázd vele, hogy ez egy gesztus lett volna a részéről feléd (és a még veled élő tesó felé), kisemmizve sem lett volna nyilván, mert ugyanúgy ingatlanban feküdne a pénze, mint a régi ház esetében. Szóval azt tisztázd vele, hogy nem kicsi a tét, ha ő "a gesztust" nem teszi meg, akkor tudomásul veszed. Viszont ha nála beüt a krach, akkor te sem vagy köteles gesztusokat gyakorolni felé, pl. felnőtt gyerekeddel életközösséget vállalni, stb.

Azért üljetek le (nem sok foganatja lesz, de legalább nem mondhatja, hogy te nem szóltál, szóból ért az ember.)

Nem az a kérdés, hogy odaadd -e, mert nem a tied az a pénz, oda kell adnod. Az más kérdés, hogy józan paraszti ésszel élő ember ordítana ilyen helyzetben; ki az az idióta, aki az egyetlen vagyonát egy fél éves ismeretségre alapozva vállalkozásba öli?

Annyi tehetsz, hogy tisztázod vele, hogy innentől kezdve nem tudod támogatni, mert nincs miből (valahogy neked is meg kell oldanod a lakhatásodat, és mivel jelentős összeg fog hiányozni, hitelt kell felvenned és törlesztened), és hogy ő is gondolja végig, hogy miként fog a lakhatásáról, életéről, meg egyébként mindenről gondoskodni, ha beüt a krach, és elúszik a pénz. Mert hogy nem lesz hova futnia. Nem azért, mert most meggondolta magát, hanem mert se fizikailag, se anyagilag nem lesz rá mód, hogy bármivel is segítsd.

Kár, hogy nem írtad le, hogy milyen vállalkozást akarnak nyitni, mert akkor eldönthettük volna, hogy mennyire életképes az ötlet.

És a kérdésedre:

Ha kéri, oda kell adnod, mert nagykorú és az övé.