Hogy kéne azok után viselkednem miután megláttam hogy anyám megtalálta a bucsúlevelem?

A sztori ott kezdődik, hogy iskolában nagyon sokat bántottak a súlyom miatt. Az egyik nyáron próbáltam lefogyni, sikerült is leadni 20+kilót, viszont a piszkálások nem maradtak abba. Tavaly decemberben ez depresszióig,önbántalmazásig, és öngyilkos gondolatokig vezetett. Nem tudtam tovább tartani a diétám,nem fogytam de nem is szedtem fel +súlyt. Majd egyre csúnyábbnak és dagadtabbnak láttam magam. Mostanában alig eszem, (tudom hogy nem egészséges) de nem vagyok képes úgy enni, hogy látom hogy minden velem egykorú lány milyen vékony. Kezdtem feladni... Írtam egy bucsúlevelet anyának. Végül nem került rá sor, ezért csak be raktam a fiokomba...Anyukám az egyik nap keresett egy képet a telefonjában, de én megláttam egy levelet, (valamiért egyből arra gondoltam) nem engedte hogy megnéztem, szóval már ezt is furcsaltam. Nem hagyott nyugodni a gondolat, szóval megnéztem pár nap múlva a galériáját és ott volt.

Ő viszont úgy viselkedik mintha nem tudná róla... És idegesít, mert számon akarom kérni, hogy mi jogon kutakodik de nem merem mert akkor beszélnem kellene róla...

(kérlek ne írjátok olyat hogy orvosra van szükségem, mert tudok róla. Csak tanácsot szeretnék, hogy hogy kellene így viszonyulnom hozzá...?