Hogy kéne azok után viselkednem miután megláttam hogy anyám megtalálta a bucsúlevelem?
A sztori ott kezdődik, hogy iskolában nagyon sokat bántottak a súlyom miatt. Az egyik nyáron próbáltam lefogyni, sikerült is leadni 20+kilót, viszont a piszkálások nem maradtak abba. Tavaly decemberben ez depresszióig,önbántalmazásig, és öngyilkos gondolatokig vezetett. Nem tudtam tovább tartani a diétám,nem fogytam de nem is szedtem fel +súlyt. Majd egyre csúnyábbnak és dagadtabbnak láttam magam. Mostanában alig eszem, (tudom hogy nem egészséges) de nem vagyok képes úgy enni, hogy látom hogy minden velem egykorú lány milyen vékony. Kezdtem feladni... Írtam egy bucsúlevelet anyának. Végül nem került rá sor, ezért csak be raktam a fiokomba...Anyukám az egyik nap keresett egy képet a telefonjában, de én megláttam egy levelet, (valamiért egyből arra gondoltam) nem engedte hogy megnéztem, szóval már ezt is furcsaltam. Nem hagyott nyugodni a gondolat, szóval megnéztem pár nap múlva a galériáját és ott volt.
Ő viszont úgy viselkedik mintha nem tudná róla... És idegesít, mert számon akarom kérni, hogy mi jogon kutakodik de nem merem mert akkor beszélnem kellene róla...
(kérlek ne írjátok olyat hogy orvosra van szükségem, mert tudok róla. Csak tanácsot szeretnék, hogy hogy kellene így viszonyulnom hozzá...?
#20
De az két külön dolog hogy valaki be megy valakinek a szobájába csak úgy keresgélni vagy amikor keres egy képet a telefonján és ott ülök mellette és véletlen meglátni (szerintem mindenki más a helyzetemben meg akarta volna tudni hogy az e amire gondol)
23ra
Mert egyértelműen keresgélni ment be? Pl en takarítani szoktam a gyerekem szobájában.
"ülök mellette és véletlen meglátni"
...és aztán elvenni és atnezni a telefont...
Őszintén szólva, fogalmam sincs, mit tennék szülőként.
Mit mondjak, amivel nem én adom az utolsó lökést? Merjek-e szaksegítséget keresni, vagy végül azért öli meg magát a gyerek?
Ez nem szándékos tehetetlenség, hanem a félelemből fakad.
Volt súlyosan depressziós családtagom. Kényszergyógykezelés (sajnos már) nincs, és gyakorlatilag lábujjhegyen közlekedtünk nála, mert féltünk, hogy olyat mondunk, amivel beletaszítjuk az öngyilkosságba.
26-os, azért kutakodott, mert nem hülye, tudja, hogy baj van és félt, de nem mer beszélni.
Ismétlem, nincs kényszergyógykezelés, ergo, hiába tudja, hogy komoly depresszióban szenvedsz, nem hívhatja rád a mentőket, hogy kórházba vigyenek.
Vagy keresel segítséget magad, vagy tovább szenvedsz, és végül esetleg tényleg megölöd magad.
De, hogy nem mész orvoshoz, ez külön szánalmas.
Tudod te mekkora terhet pakolsz anyád vállára ezzel? Nem, nem tudod, csak hajtod a magad igazát, és mindenki más hülye.
Vigyázzatok magatokra lányok!
Life is life!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!