Lehet igazat kellett volna mondanom a családsegítőnek gyermekként?

Mikor volt nálunk a családsegítő, akkor előtte anyukám azt mondta, hogy csak szépeket mondjak, hogy ne kerüljek nevelőintézetbe.

Igazából olyanokat kérdezett tőlem amitől meglepődtem, mert gyakorlatilag rátapintott a lényegre, hogy mekkora nyomorban élek. Úgy adtam elő a dolgot, mintha dúskálnék a jóban és mondta, hogy milyen jó szüleim vannak, másnak ez nem adatik meg stb.

Eközben telente nem volt fűtés, kenyeret tudtam enni, nem kaptam ruhákat, cipőt, semmi álmom nem lehetett, pl.: Ha kitaláltam volna, hogy szeretnék C vitamint szedni, akkor azt se kaptam volna meg.

A hideg telek miatt tartós betegségem alakult ki, amit az orvosok se tudnak, hogy mi. Folyton felfázom ha nem iszom eleget.

A folytonos kenyérevés miatt epeköveim lettek, ami miatt ki kellett venni az epehólyagomat.

Lelkileg is tönkrementem a szüleim folytonos baszogatása miatt.

Pszichológusom, férjem szerint előfordulhat, hogy nevelőintézetben rosszabb sorsom lett volna.

De valahogy úgy érzem, hogy lehet megoldás lett volna az életemre.