Romboló kapcsolat. SOS!?
Kezd szenvedőssé válni az életem az anyámnak köszönhetően...
Mindez azzal kezdődótt, hogy 9.osztály végén megismertem egy fiút, aki lelkileg egyenlővé tett a nullával. Utána ugye jött a kovid. Eléggé instabil vagyok ami a személyiségemet illeti. Egy szorgalmas, jó tanuló diák voltam, e kettő együttesének köszönhetően ez azonban megszűnt. A családomban lévő kapcsolatok is megromlottak egy nagy vitának köszönhetően.
A fő téma az anyám. Ha problémám van és elmesélem neki, akkor csak szidni kezd és elhord mindennek. Egy semmirekellő, lusta, trehány disznó vagyok. Nekem csak az emberek pénze kell, a páromon kívül nem létezik más számomra stb. A jövömről alkotott képünk sem egyezik.
Sok olyan dolgot is csinál, amivel kiakaszt, vagy lelkileg leépít.
Azt érzem, hogy egyre kevésbé bírom ezt a nyomást.
Mit tegyek?
(A normális válaszokat nagyon köszönöm😇)
L/19
#1
Páromhoz semmiképp se tudnék költözni, a teherbeesést is igyekszünk elkerülni😅
#3
Vele nem voltam együtt sose. Csak szédítette a fejemet.
A mostani párommal már 2 éve vagyok együtt, konkrétan ő mentett meg a másik fiútól.
Nézz szembe végre a tényekkel, és lásd meg a saját piszkod a dolgok ilyetén alakulásában. Persze könnyebb mindent anyura meg a covidra hárítani, de biztos hogy ez miatt ment gajra a tanulás, romlott meg a viszony a családoddal? Nem lehet hogy a szerelmek amit megéltél, elvakulttá, vagy hogy is nevezett anyád" trehány, semmirekellő, pénzéhes valakivé tett?
Hogy azt látták hogy az időd nagy részét a tanulás helyett a sráccal töltöd? Persze most az ördög ügyvédjét játszanám( jó szarul) de javaslom nézz a dolgokra más perspektívából.
#6
Az első fiú anyagilag is lehúzott, ami miatt azóta is emésztem magam. Azért is próbálnék mielőbb munkát találni, hogy amit ő elvett tőlem, visszatérítsem az anyámnak (hiába adta nekem zsebpénznek, szégyellem, hogy ez lett a pénzzel).
A mostani párom mindenben támogat. Ő az, aki tényleg el is hiszi rólam, hogy képes vagyok az egyetemet elvégezni.
Nem ,,hárítom anyura" a dolgokat, pontosan tudom, hogy mi az, amit én rontottam el és mi az, ami tőlem független.
Viszont azzal nagyon nem segít, hogy nagyjarészt negatív dolgokkal vesz körbe.
Oké, kissé érzékeny vagy, de ezen az nem segít, ha azt látják otthon hogy megint itt van egy fiú, aki mellett nemhogy nem javul a tanulmányi eredményed, de a családoddal is szembe mész. Hazavitted a srácot már pofavizitre? Ha olyan faszagyerek mint írod, hadd lássák a szüleid is. Érted? Fontosabb lenne valamiféle változás, az egymáshoz vágott sérelmek kibeszélése, megbocsájtása, mielőtt még a dolgok eszkalálódnának.
Eddig "csak" egy kis anya -lánya hajbakapást látok a sorok között-talán rosszul- de nem kellene hagyni hogy ez rosszabb legyen. Ha felnőttként szeretnéd hogy tekintsenek rád, hát viselkedj is úgy. Beszélj a nehézségeidről, a terveidről, hogy fájnak a szavak amikkel dobálóztok a vitátok alatt, és hogy tudod hogy jót akar, de most inkább támogatnia kellene, semmint hogy a hibás döntéseiddel szembesítsen.
Kérj bocsánatot, dobd félre te elsőként a megbántottság leplét, ami mögött elrejted a valódi érzelmet anyád iránt, és amit ez miatt nem mondasz el neki. Mondd neki- szeretlek anya, bízz bennem kérlek! nem olyan nehéz.
A srácot pedig vidd haza, talán meg tudja lágyítani őket, ha látják mennyire szeret téged.
Picit összevissza megy ez a szövegelés, de remélem érted mit akarok mondani. Azt, hogy bár hibáztam, hibázok, de ezzel együtt vagyok az aki vagyok! Kérlek fogadd el! Szeretlek!
Na nem én téged, de neked valami ilyesmit kellene mondanod anyádnak.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!