Szerintetek jogos, ha egy 14 éves gyereket rosszul érint, ha a fiatalabb testvére pl. kap egy új telefont, ő viszont nem?
Az idősebb testvér vagyok. Csak a kisebbik részéről feljön a mai napig ez a sztori, úgyhogy 12 éve történt, és gyakran jön ezzel, ami két tinédzser között zajlott, a szüleik szeretetéért, és nem is egymás ellen, hanem, hogy ha ő igen, akkor én miért nem elven, amely szerintem egy serdülőnél érthető, főleg, ha a szülei is ezt éreztetik FOLYTON. Ismerve a családunkat, én nyilván jobban rálátok erre, mint akikkel ezt a sztorit osztottam meg, és lehet, hogy még hiányzik infó az egész szituációhoz. A családunk iszonyú bántalmazó volt, engem és a testvérem mindennek elhordva, a lehető legmegalázóbb kifejezéseket használva, amivel egy gyereket tönkretehetsz, mind emberileg, mind férfiként, nőként. Anyánk alkohol gondokkal küzdött végig, gyerekkorunkban folyton egymás ellen uszítottak minket vagy éppen azért álltak az egyik gyerek oldalára, hogy egymással versengjenek a gyerekeik szeretete iránt.
Felnőttként meg már mindketten súlyos mentális gondokkal küzdünk, ami nyilván nem egy telefon miatt van, hanem a 10+ éves toxikus bánásmód miatt.
A telefon dolgot csak azért kérdeztem meg, mert az agyamban felmegy a pumpa, hogy a testvérem 26 éves koromban is felhántorgatja, hogy mi volt, amikor 14 voltam, ő meg 13, úgyhogy megmondtam neki, hogy mivel 12 éve ezt az egy napot kell hallgatnom az életünkben, ha valami vita lép fel, akkor megkérdezem már pártatlan emberektől, mert már unalmas. És szerintem mai napig érthető, hogy egy gyereket miért csesz fel ez annyira, főleg, ha sorozatban ezt tapasztalja. Nyilván felnőttként a való világban, lenyeled a békát, mert ez egy ilyen hely, de a szüleidtől mást vársz, nem azt, hogy már az ő szemükben is egy darab szar vagy, elég azt később megkapni.,Serdülőkor az egy olyan választóvíz eleve, hogy az ember felnőtté érik, de mentálisan még van hova fejlődnie, és ez a fajta különbség jól tudjuk, hogy eleve gyakran vezet lázadó viselkedésekhez tiniknél vagy pedig irracionális érzelmi reakciókhoz, féltékenységhez, ami a tesóknál eleve ott van. Az nem fair szerintem, hogy egy felnőttként zajló vitánkban megvádol, hogy én féltékeny/ irigy vagyok rá, és arra hivatkozik, hogy 14 évesen az voltam-e vagy sem. Nincs tisztában azzal, hogy nem lehet gyereket felnőttel összehasonlítani vagy pedig hogy egészséges családokban is mekkora rivalizálás/ féltékenykedés folyhat két testvér között.
Egyébként még az is lényegtelen, higy nekem vagy neji volt igaza, nem értem mit kell ezzel foglalkozni majdnem kétszer annyi idő múlva is, mint ahány évesek voltunk akkor. Nem szeretném életem végéig hallgatni.
Ha a kicsinek szülinapja vagy más ünnepe van és a nagynak meg csak fél év múlva lesz esedékes akkor el tudom fogadni ezt a szituációt.
Más kérdés hogy volt e fordított szituáció amikor a nagyobb kapott értékes dolgot és a kicsi meg nem? Az sem mindegy hogy édestestvérek e. Mert az apa talán a saját gyerekének jobbannad mint a mostohafiának.
Tudom, milyen ez: kicsivel voltam idősebb, a bátyám kapott egy új számítógépet születésnapjára.
Én meg pár hónappal később kaptam születésnapomra egy kirándulást (amit amúgy nem kértem), mert hát a pénz elment a bátyám számítógépére...
Az utolsó kommentedre reagálva kérdező: A testvéred nem tud kiszakadni a múltból, ami egy nagyon rossz megközelítése az életnek és nagyon rossz hatással van a jelenre és a jövőre. Ha mindig a múltban vájkál valaki, akkor úgy véli hogy vannak még tisztázatlan dolgok és kérdések. Nem tudom hogy mennyire nyitott a testvéred, de szerintem erre a legjobb megoldás az, hogy leültök és elkezdtek beszélni mindenről a múltról a jelenig. Lehet hogy ez beletelik egy jó pár órába/napba, de szerintem ez egy jó kezdet lenne arra, hogy túl tegye magát a múlton. Én is sokat vájkálok a rossz emlékekben és sokat gondolok vissza borzasztó dolgokra, de tudom hogy ez egy nem jó megoldás mindaddig, amíg nem mással beszélek róla. Ő valószínűleg pont ezt teszi és emészti fel magát akár nap, mint nap. Lehet ez egy picit csúnya megfogalmazás lesz, de legyél te az okosabb és segíts neki. Biztos vagyok benne, hogy neked is hatalmas problémáid vannak a múltal kapcsolatban, de ezzel segíthettek egymásnak. De muszáj, hogy mindent teljes őszinteséggel beszéljetek meg. ui.: Bocsánat a sok szó ismétlésért
22/f
Gondolom millió hasonló esetet feltudnál sorolni. Felesleges ezen agyalnod. Mindegy mit teszel, mit mondasz, nem fog változni a hekyzet.
Van egy kedvenc gyerek, a testvéred. Ha szóvá teszed a kivételezést, akkor te csak még kevesebbet fogsz kapni mert "irigy vagy".
Nálunk is ez volt, egész gyerekkoromat ellopta a testvérem. Mi szegények is voktunk, mégis ha pl xboxot akart akkor anyám kölcsön kért és vett neki (pedig már 16-18 körül volt, tudott volna diák munkázni is. Nekem meg egy normális ruhám se volt, nagy ritkán vettünk turis cuccokat. 2 farmerom volt amit váltogattam...
Majd ha felnősz, dolgozol, akkor meg tudod magadnak venni azokat a dolgokat amiket megérdemeltél volna. Én legalábbis így csinálom. Elkényeztetem magam, mert gyerekként mindenki lesz4rt.
a saját testvérnek saját pénzből megkeresett ( apjának dolgozott adminisztrációs feladatokat), de már elavult, még a régi típusú nyomógombos. ( ez egy régi történet, amikor az 1. okos telefonok bejöttek).
ne vadíts, az első okostelefonok ideján ő tuti nem dolgozott az apjának, ha 14 éves.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!