Én reagálom túl, vagy tényleg gáz?

19 éves vagyok, a szüleim nem váltak el, egy "rendezett" családban élek. Az édesapámmal akadálymentes, jó kapcsolatom van, de az édesanyámmal nem tudok közös nevezőre jutni...

11 éves korom óta főzök, mosok, takarítok, és a 3 kisebb testvéremre vigyázok minden egyes szünetben. (Ők most 17, 15 és 10 évesek, szóval a nagyok már nem igénylik ezt) Soha nem voltam elengedve nyáron, ha 3 hónap alatt 2x elmentem moziba, vagy egy héten kicsit többet mentem el otthonról DÉLUTÁN amikor HAZAÉRTEK, már állt a bál, hogy elkanászodtam stb... 16 éves koromtól szerettem volna diákmunkázni nyaranta, de anya nem engedte meg, mondván, hogy nekem a testvéreimre kell vigyáznom, de akkor már a nagyobbik tesóim bőven el lettek volna otthon egyedül is. A mai napig mindenért engedélyt kell kérnem, ha elmegyek itthonról folyamatosan ellenőrizget és írogat. A jogosítványt is meg kellett csinálnom, hogy én hurcibáljam a tesóimat iskolába az egyetem mellett. Ha elmegyünk templomba, nem sétálhatok haza egyedül vagy a barátaimmal, pedig 10 percre lakunk, de egyszerűen nem engedi. Úgy érzem, hogy nem hagyja hogy kirepüljek, és annak ellenére hogy a háztartást helyette vezetem, és az ő gyerekeit én intézem helyette hétköznap, mégis gyerekként néz rám. A húsleves receptjét a mai napig elmondja a telefonban, amikor 100x csináltam már, reggelente ott vár az sms hogy mosogassak el, vigyem el a húgomat iskolába, vigyem ki a szemetet, miközben ezt teszem már 8 éve, és ha elmondom neki hogy ne küldözgessen ilyen alap utasításokat, akkor megsértődik. Idén augusztusban vettem a bátorságot és elmentem táborokba segítőnek, szóval 3 napot voltam itthon összesen, ezért borzasztóan kikaptam, a táborok alatt folyamatosan hívogatott, írogatott, ellenőrizgetett, pedig 19 évesen akár el is költözhetnék ha tudnék. Hobbija hogy random bekattan és nem lehet vele 2 normális szót beszélni, mert jön a lelki zsarolás hogy "ebben a házban ő cselédnek van tartva", pedig tényleg mindent én csinálok meg helyette, csak hogy ha hazaér munka után ne neki kelljen. A korosztályom bulizni jár, vagy mostanában a legtöbben teherbe esnek, drogoznak, én meg a testvéreimet nevelem, akik közül a 2 kisebb ráadásul folyamatosan piszkál és bánt, ha pedig ezt meg merem mondani anyának, akkor azt kapom vissza hogy pont így bántam én vele gyerekként, tehát tökre megérdemlem. Mások előtt rendszeresen felvág hogy milyen lánya van, de itthon sokszor semmibe vagyok véve. Ha pedig nem éppen ezzel van elfoglalva, akkor az emberek előtt rendszeresen megaláz akár személyes dolgokkal is. Szerintetek én vagyok teljesen gyökér, vagy jól érzem hogy toxicus az anyukám? Sokszor olyan lelki terrort alkalmaz, hogy én érzem magamat önzőnek, és nem tudom most eldönteni hogy én kéne változzak, és valóban ennyire énközpontú vagyok, amiért el merek menni az ő megkérdezése nélkül egy randira majdnem 20 évesen? Évek óta ismeri a fiút, folyton dicsérte eddig, de most hogy alakul köztünk valami folyamatosan szidja, utálja, de ha találkozunk vele valahol oda meg vissza van érte...