Hogyan lehet elviselni egy toxikus, zsaroló anyát?

Az a baj, amíg gyerekként bólogattok, gyerekstátuszban otthon hoteleztek, ez lesz..

Le kellene vállni fizikailag és mentálisan is.

amellett pedig minden alkalommal elmondani, hogy forduljon pszichológushoz, és sarkon fordulni ott hagyni.

12-es ezzel csak az a baj, hogy egy ilyen szülő nagyon megnehezíti a leválást. Tudom, mert ugyanebben vagyok/voltam, csak kifelé lábalok ebből (elköltöztem tőle, de napi szinten tart még így is a zsarolás..)

Kérdező! Neked sok-sok kitartást kívánok, és tényleg próbálj meg mielőbb lépéseket tenni, hogy eltudj költözni otthonról. Lehet ez pl koli, összeköltözni barátokkal, ahol te csak egy szobát bérelsz, így olcsóbban kijön.

És ne engedj a zsarnokságának. Ez az első lépés, hogy felismerted..innen jön a neheze, tenni ellene nap, mint nap.

Ja, és tapasztalat: ő sosem fogja belátni, hogy mit csinál..mindig mindenért te leszel a hibás, és a hálátlan, gonosz gyerek, aki "elfordult" tőle..de ezeket ne vedd magadra!

14#

Szerinted az én anyám nem ilyen? Hipochonder, depressziós, nárcisztikus, kontrollmániás.

Én egy vállrendítéssel lerázom. Már gyerekkorban sem engedtem, hogy kontrolláljon.

Minden szó nélkül a szemébe mondom ha kezdi a szarságait. Utána egy ideig csend van.

16#

Ezt nem én állapítottam meg anyámról, hanem a pszichológus..akihez egy idő után már nem volt hajlandó menni.. És a gyógyszereket se hajlandó szedni, mert úgy leszedálta, mint aki folyton részeg meg másnapos lenne..

Egész gyerekkoromban azt hallgattam, hogy egy hiba vagyok, mert nem lettem fiú. Minek kellett megszületnem, ha tehetné nem szülne másodikat.. Mintha én kértem volna.. Mi mindenben vagyok kevesebb mint nővérem, miben nem fogok soha felérni hozzá.. Az élet fricskája : nekem van mit felmutatnom, nővéremnek semmi..

Egész gyerekkoromban hallgattuk az állandó mártírkodását, az önsajnáltatását, ha valami nem az volt ahogy ő gondolta már világvége volt és megakart hallni.. A szar házasságáért, életéért minket okolt és rajtunk élte ki.

Rengeteg fizikai lelki bántalmazást kaptam tőle, és ha nem élne apám akit nagyon szeretek, felőlem ott rohadhatna meg ahol van.

35 vagyok, mai napig megakarja mondani mikor mit viseljek, mit hogyan csináljak, a gyerekeimet hogyan neveljem. Ilyenkor mindig kiröhögöm, és közlöm vele, hogy felnőtt nő létemre majd eldöntöm ÉN mit és hogyan szeretnék csinálni.

Sajnos én is ebben a helyzetben vagyok. :( Nekem annyival jobb a helyzetem, hogy iskolaidőben koliban lakok és csak hetente egyszer kell látnom őt. A kolit és a szükségleteimet teljes mértékben megamnak állom már 14 éves korom óta :/ Így sajnos elég nehéz félretenni egy költözésre.

Addíg pedig muszáj vagyok elviselni a mérgező természetét...

23 éves egyetemista