Ha a szüleim utálnak mert megbuktam, akkor igazából előtte sem szerettek?

Értem, a tanulással kapcsolatos kommentekre nem kívánsz reagálni, az nem foglalkoztat ezek szerint, hogy átmenj a pótvizsgán.

Tudomásul vettem.

#40 Szóval tizedikes. Véleményem szerint van egy kis probléma, amit most egy kis odafigyeléssel magad is javíthatsz. Aztán, ha átmész a pótvizsgán (mert miért ne mennél át?!), már ezzel az "extra tapasztalattal" kezdhetsz neki szeptembertől az új tanévnek. Tizedikesként még nem számít ez sehova.

Tapasztalatból mondom ;) (ha érdekel, írj privit)

Az meg, hogy a szüleid hogyan viszonyulnak most ehhez, más lapra tartozik. Ezzel most ne foglalkozz.

Fú, 42-es, azért nem semmi a sztorid. Nagyon sajnálom, hogy ennyire magadra hagytak a szüleid a problémáddal. B.romi igazságtalan húzás volt részükről. A rokonok meg az aljas kitűzőjükkel... Valamelyiknek a szemébe kellett volna állítani. Hallod, olvasni is rossz volt. Nagyon sajnálom.

Amúgy sorstársak vagyunk. Én is megbuktam gimi második osztályában, mint a kérdező, de matekból, mint te. Mindezt egy elit gimnáziumban, úgy, hogy mind gimi előtt, mint utána mindig évfolyamelső voltam, bármilyen intézménybe jártam is (általános suli, főiskola, egyetem). Szóval egyáltalán nem voltam buta, mégis sikerült megbuknom. Nagyon hosszú sztori, sok ponton hasonló a tiedhez, de a lényeg: nem csak azért bukhat meg valaki, mert lusta d.sznó és nem tud egy kettest sem összekaparni önszorgalomból.

Én egy vidéki, gyenge általánosból kerültem be a nagyvárosi elit gimnáziumba. 150 gyerek közül 9.-nek vettek fel, szóval kijelenthető, hogy nem voltam h.lye. Tudtam, hogy nagyon más lesz az erős gimnázium, hogy itt majd keményen kell dolgozni, de arra nem voltam felkészülve, amit ott követeltek. Pontosan arra, a napi 7-8 óra tanulás után még otthon 4-5 órát tanuljak, hogy MINDENBŐL ötös legyek. Próbálkoztam, de ez a mennyiség sosem jött össze, legfeljebb napi 2-3 plusz óra tanulás. Az pedig nem volt elég a jelesre.

Akinek 4.8 alatt volt az átlaga, azt heti szinten b.szogatták a tanárok, de olyan lelki terrort kaptunk, hogy a fél osztály terápián kötött ki, nem túlzok (én is, természetesen). Csak a 120% volt elfogadható. Ezt minden nap hangoztatták is, és irgalmatlan lelki meg érzelmi abúzust kaptunk.

Azonnal megéreztem a gyenge általános iskola és az erős gimnázium közötti különbséget, romlottak a jegyeim, de azért továbbra is az ötösök domináltak nálam még az első évben, de észrevehetően több volt mellettük a négyes, mint korábban. És matekból az első félévben kettessel nyitottam, amin mindenki megdöbbent.

Az én szüleim valamivel nagyobb elánnal voltak hajlandóak tudomást venni a sz.r jegyről, mint a tieid, 42-es, de 1) magántanárra ők sem voltak hajlandóak költeni leginkább elvből, 2) tenni ők sem tettek semmit, a tanárt okolták meg a sulit, és tevőleges cselekedetek helyett hagytuk, hogy bukásig fajuljon a dolog. Ültünk hátra tett kézzel, és ennyi.

Tény, hogy vacak volt az első évben a tanárunk (sokan panaszkodtak rá, joggal), de az is tény, hogy olyan bonyolult volt hirtelen az absztrakt matematika, amit esélyem sem volt felfogni. Így teltek a hónapok, nekem egyre nagyobb lett a káosz a fejemben. 10.-ben kaptunk egy másik, jobb matek tanárt, de addigra olyan mértékű lett a lemaradásom, hogy nem volt esélyem. 3 kettes után (első év első félév, első év vége, második év első félév) második év végén megbuktam.

Anyámék hasonlóan reagáltak, mint a kérdező szülei. Én is úgy éreztem, hogy utálnak, hogy nem tudnak velem mit kezdeni, hogy legszívesebben rám sem néznének. Szégyent hoztam a családra. Én, aki addig a jó tanuló voltam, akire büszkék voltak. Hogy történhetett meg ez? Persze én voltam a h.lye (mert reális, hogy egy jó képességű gyerek két év alatt ELH.LYÜL, leépül az IQ-ja, vagy tudom is én) meg az iskola meg a tanárok... Mindenki hibás volt, de ők nem. Abba nem akartak belegondolni, hogy ők mit rontottak el, hogy min kellett volna változtatni.

Nekem is csak akkor kerestek magántanárt, amikor már megtörtént a baj, a bukás után. Szerencsére egy kimondottan jó, nyugalmazott tanárt találtak, aki az első pár óra után közölte anyámékkal, hogy a tudásom 6. osztályos szinten elakadt. Ezt eredményezi az, ha gyenge alapokkal érkezel, majd gyenge alapokra akarnak várat építeni komplex matematikából, geometriából, függvényekből... Csoda, ha összedől az építmény? Nem.

Két hónap alatt gyakorlatilag 4 évnyi anyagot kellett átvennünk, de valahogy sikerült. 4-es körüli eredménnyel mentem át a pótvizsgán, aztán 11.-ben már hármas, 12.-ben négyes voltam matekból (önerőből, teszem hozá, mert a külön tanárt csak a pótvizsgára felkészülés alatt fizették anyámék, utána ismét magamra maradtam), hármasra érettségiztem. Minden más tárgyból ötösre. Utána 4.8-as átlaggal szereztem főiskolai diplomát két szakon, majd szín jelessen tettem mellé az egyetemi kiegészítést (még a régi rendszerben tanultam, nem a bolognai-ban).

De a mai napig belém van égve, hogy én vagyok a bukott diák és most is emlékszem, anyámék milyen rosszul kezelték az egész helyzetet. Nálunk konkrétan letagadták mindenki előtt, hogy megbuktam. Nehogy már szó érje a ház elejét, nehogy már kiderüljön, hogy az ő gyerekük megbukott, hát az NEKIK ciki. Hogy én min mentem keresztül, hogy ez egy konkrét identitás válság volt nálam 16 évesen...? Ez senkit sem érdekelt. A maguk problémái körül forogtak.

Én talpra álltam ebből a helyzetből, de egyáltalán nem volt könnyű. 20 év telt el azóta, de még mindig tud fájni, hogy akkor nem álltak jobban mellettem.

Talán tanulságos a történetem mások számára. :)

37/N

Ezernyi oka lehet, hogy ha egy gyerek nem jól tanul, megbukik. Egyvalamit azonban nem tehet a szülő: azt, hogy társaságban megalázza ezért. Sajnos sanszos, hogy nem szeretik a szülei szergény kérdezőt.

A bukásnak meg valóban lehet oka motiválatlanság, a szorgalom hiánya is, de az is lehet, hogy ha csak egy tantárggyal van baja, akár nem diagnosztizált részképesség-zavar is lehet a dologban. A szülők hanyagok, hogy csak követelnek a gyerektől, de nem néznek utána az okoknak, valamint nem képesek jól motiválni a gyereküket.

Én egyetemmel jártam úgy, hogy nem sikerült elvégezni. Fogtam elmentem dolgozni. Azóta minden áldott nap, anya sír, meg magas vérnyomása lett miatta. Egy szülő sokszor akkor szereti a gyerekét ,ha az gazdag és sikeres.

Keveset is keresek, így nap mint nap le tudnak ordítani, hogy utálnak, vendégségben mindenhol elmondják.

Szülői szeretet ára ma már elég nagy pénz.

Erről tettem fel kérdést:

https://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__szulo-gy..