Ha a szüleim utálnak mert megbuktam, akkor igazából előtte sem szerettek?

Az hogy csalódottak, érthető.

Ám az, hogy megalázzanak (nálunk a hármasért is ment sokszor, én voltam a hlye állandóan :(, aki majd semmire sem viszi - aztán írtam egy majdnem színötös érettségit), nem elfogadható.

11-es, diákként egy dolgom volt tanulni.

Persze. Akkor mondj olyan melóhelyet, ahol hétkor benn kell lenni minden nap, négy-fél ötig ott rhadni, és utána még másnapra tanulni 3-4 órát.

Bocs, hogy 9 óra suliban ücsörgés után (nem elit gimi, a francokat) már rhadtul nem volt kedvem még 3-at görnyedni a tk-ek felett úgy, hogy az agyam már mosott szr volt.

És ehhez 11-12-ben hozzájött a fakultáció, meg a csomó plusz a búcsúztató-szalagavató miatt.

Ha átmész a póton, akkor simán elkerülhetted volna a bukást is.

Csak azért buktál meg, mert a szüleid úgyis mindent a segged alá tesznek annyira szeretnek?

"Bocs, hogy 9 óra suliban ücsörgés után (nem elit gimi, a francokat) már rhadtul nem volt kedvem még 3-at görnyedni a tk-ek felett úgy, hogy az agyam már mosott szr volt."

Keveredik két dolog... Minden diák ezt csinálja, mégis kevesen buknak el.

Te a tanulás ellen próbálsz érveket felhozni, Kérdező szülei pedig "csak" azt szeretnék, ha nem bukott volna meg, ha nem bukna meg... Bár ezt rossz módszerrel fejezik ki, a megszégyenítés, megalázás sose jó módszer.

Én is éreztem így diákként nagyon sokszor, hogy "francba, aki ledolgozza a napi 8 órát, annak nincsen ám otthon még házi & tanulás is, bezzeg nekem", viszont törekedni kell (érdemes) arra, hogy minél jobb eredményt érjen el valaki.

Most is azt érzem, hogy a tanulás fizikailag fáj, munkaügyben a kötelességeket azonnal letudom (a határidőseket főleg) valahogy a tanulás nehezebb volt, mégis azt mondom: érjen el minél jobb eredményeket valaki.

Akár tanulási módszereknek utánanézve (Youtube: hatékony tanulás szóra keresve) akár máshogy.

Nem utálnak, haragszanak. Több mint rosszul fejezik ki. A komoly és nem túl kellemes elbeszélgetés jogos lenne, de a levegőnek nézés és a megalázás többet árt mint használ. A szüleidet felcseszted, ők próbálják levezetni. Te ismered őket leginkább, hogy mire hogy reagálnak, ennek megfelelően kezelheted te is a helyzetet. Például lehet hogy visszább vennének, ha te komolyan szóba hoznád a dolgot, beszélnél arról, hogy átgondoltad, mit nem csináltál jól, ami miatt végül megbuktál, kimutatnád hogy te sem örülsz neki, és változtatni akarsz rajta. Ha viszont úgy ismered a szüleidet, hogy egy ilyen alkalmat is arra használnának hogy még jobban lehúzzanak, és őket csak az idő és a jól teljesített pótvizsga enyhíti meg, akkor vonulj vissza és csendben tanulj.

És most nézzük a te részed.

"nem is én vagyok fontos nekik, hanem a jegyeim"

Ne dramatizálj. Minden szart nem lehet elnézni senkinek azzal, hogy úgyis csak ő a fontos. Nem fogják megértően simogatni a buksidat ha adósságot halmozol fel, ha lopsz, ha eltöröd valaki arccsontját, és akkor sem, ha megbuksz. Ez ilyen. Ha nagy szart csinálsz, szeretet ide vagy oda, szét fogja vetni őket az ideg, ők is emberek, nem a Teréz anya.

"jövőre tanulok, tehát jó jegyeim lesznek"

Ez a mondat azt sugallja, hogy az idén bevallottan nem tanultál. Ha azt látták hogy annyira leszarod, hogy nem is próbálkozol, akkor mit csodálkozol hogy idegesek? A szemük előtt lebeg, hogy léhűtő semmirekellő leszel, aki sosem fog tudni önállóan élni, és örökké eltarthatnak.

Akik az iskolai tananyag életben való haszontalanságáról értekeznek, azoknak üzenem, hogy tényleg nem kell 30 évesen fejből tudni a másodfokú egyenlet megoldóképletét, de van az a tanulmányi eredmény, ami már tünetként mutatja meg, hogy az ember valóban segghülye, vagy legalábbis irdatlan lusta és megbízhatatlan. Azért egy minimumot hozni kéne. Egy bukás egy tárgyból még nem feltétlenül jelenti ezt, de nem is mutat jó irányba.

A megalázás minden családi összejövetelen gondolom annyi, hogy nem titkolják, hogy megbukott, hanem elmondják a rokonoknak.

Az is számít, hogy miért buktál meg. Nálunk is van a családban gyerek, aki megbukott. Teljesen a saját hibájából, nem hajlandó tanulni, nem lehet rá semmivel sem hatni.

#23

ha egy kicsit képes vagy eltávolodni a saját életedtől, akkor bizony azt láthatod, hogy egy fokkal jobb élete van azoknak, akik 17 évesen már jogosítványt (autóval együtt) kapnak névnapra, 19 évesen saját lakást, aztán 22 évesen nagy sóhajtozva elkezdenek dolgozni apuék vállalkozásában.

lehet erkölcsösködni, munka hősének lenni, büszkének lenni a frenetikus érettségire, viszont nem ez az embertípus az 10 évvel később, aki a seychelle-szigeteken koktélozik, és leszorítja a terepjáróval a villamost a sínekről.

hamarabb veszel kertes luxusházat abból, hogy mikiegeres telefontokokat árulsz egy webshopból, mint két diplomával, beosztottként.

a sikeres, gazdag embereknek az utolsó gondolatuk az életről, hogy mindezt annak tulajdonítsák, hogy ők bizony kívülről fújták az ábel a rengetegbent, és hatost írtak csehszlovákia uránércbányászatából.

ebben az országban tisztességes munkával nem lehet pénzt keresni.

ergo felesleges belefeszülni bizonyítványokba.

Előttem szóló csak alibi-kifogásokat gyárt, hogy legyen mire fogni: "ejj miért is nem érdemes tanulni", "miért is nem érdemes törekedni" hiszen _"ebben az országban hejj megaszonták mán hogy"...

Ezek nem érvek.

#28

ezek nem érvek, hanem a valóság, és nem csak magyarországról van szó (kösz, hogy szóltál), hanem az egész világról.

lehet, hogy lemaradtál az elmúlt 20 évről, de a világ már nem afelé megy, hogy számítson bármit is a tudás.

ha valaki kutatómérnöknek tanul, az nyilván nehézkes lesz színkettes bizonyítvánnyal, de az emberek általában nem kutatómérnökök akarnak lenni, hanem gazdagok. (lehet valaki gazdag, kutatómérnökként, úgyhogy ezért költöznek el az országból a valós tudással rendelkező emberek)

tanulnia kizárólag annak kell, aki már 11 évesen pontosan tudja, hogy mi szeretne lenni 25 évesen.

ez körülbelül fél százalék.

a többi meg csak végigerőlködik a fiatalkorán, és utána csodálkozik, hogy 8 év általános, 4 év gimi, meg még mondjuk egy ötéves egyetem után ott áll, széttárt kézzel, és napi 8 órás irodai munkával keres annyit, amennyiért egy szobafestő a telefont se veszi fel.

ez van, tesó.

29: te is csak általánosítasz.

Van olyan, aki boldogul tanulás nélkül, de a legtöbben nem. Kell valami tehetség, rátermettség, ötlet, ahhoz, hogy valaki boldoguljon. Nem mindenki influencer meg celeb, hogy a semmiből éljen.

A szobafestéshez is kell végzettség.

És nagyon sok irodai munkát végző keres kiemelkedően. Hiszen eleve a szellemi munka is nagyon sokrétű. Nemcsak Micikét jelenti, aki elgépelget meg kávét főz.