Anyám fenyeget, mert szerinte nem láthatja a gyerekeimet. Mit tegyek?

Csak az számít, mi a gyereknek a jó.

Amúgy mit jelent az, hogy "láthatja" a gyereket? Mit csinál ez idő alatt? A gyerekkel foglalkozik? Játszik vele, leül mesélni, elviszi sétálni?

Mert ha csak azért megy, hogy a gyerekRŐL beszéljen, meg produkáltassa, akkor semmi értelme az egésznek.

Tudod, kérdező, van egy pont, amikor már nem mentség, hogy valaki lelki sérült. Megértjük a viselkedését, mert szeretjük, DE határt húzunk. Ez a masodik lépés legalább olyan fontos, mint az első. Nem szívathatod örökké magadat csak azért, mert jaj, anyám traumatizált.

A férjem csinalta ezt evtizedekig. Az anyja nagyon komoly mentalis problémákkal küzd, rettenetes gyerekkora volt, ami kihat persze az egész felnőtt eletére. Neki sincs senki más, csak a 2 gyereke, még a ferjét is gyűlöli. A ferjem nagyon szereti az anyját, aki mindent megadott a gyerekeinek, nagy szeretetben nevelte őket, de nem tudja elviselni, hogy felnőttek,és attól külön teljesen megbolondul, hogy a fia szerelmes valakibe. Neki ő volt a férjpótléka. Egy csomó kapcsolata a férjemnek erre ment rá. Amikor mi összejöttünk, azzal kezdte, hogy csak akkor folytassuk, ha elfogadom: soha nem fog az anyjának bemutatni, mert egyszerűen keptelen viselkedni és biztosan közénk akarna állni, ő nem fog harcolni soha többet. Így is lett. 9 éve együtt vagyunk, 2 gyerekünk van, akiket az anyja szintén nem ismer. Nagyon fájdalmas, de szükséges volt ezt a határt meghúzni. A ferjem hívja, latogatja, segíti őket, de az eletébe nem vonja be, mert nem fogadnák el, csak a stressz jönne velük azonnal. Megértem, és büszke vagyok rá, hogy ezt meg tudta lepni 38 evesen, rengeteg kudarc után.