Jobb lett volna anyunak nélkülem?
Próbálom rövidre fogni, de elég sok tényező van.
Nem gyerek vagyok, felnőtt, családos nő, nagyon is alaposan átgondoltam ezt a kérdést.
18 évesen szült anya, egyedülálló anya volt (apám iszik, ezért szakított vele). A nagyszülőknél nőttem fel.
Anyunak nem nagyon volt azóta kapcsolata, nem akart mellém mostohát, így családja sem lett, csak én, pedig sok gyereket akart.
Egyrészt rettentő hálás vagyok, hogy vállalt engem. De ahogy felnőttem, családom lett, kezdtem látni, hogy ennek mekkora ára van.
Nem lett férje "miattam", így anyu olyan mértékben hozzászokott az egyedüli irányításhoz, hogy ma is gondot okoz a kapcsolatunkban. Tény, hogy más vagyok, mint ő, nem felel meg neki, hogy költözés után kibontakoztam, és a kialakult saját nézeteim, véleményeim eltérnek az övéitől. Emiatt hallgatom is, hogy megváltoztam, és szerinte nem jó, amit csinálok. Pl. a gyereknevelés sem. Erről megint az jut eszembe, hogy ha több gyereke lehetett volna, talán az egyik jobban megfelelne neki.
Kisebbségi komplexusa van, és egyéb dolgok miatt is kéne neki egy jó pszichológus, mert én meghallgathatom, de segíteni nem tudok. Arra is kb felnőttként jöttem rá, mikor gyereket kezdtem nevelni, hogy nekem gyerekként megterhelő volt pótolni az emberi kapcsolatait, főleg a barátnőit. Sok dolog nem tartozott volna egy gyerekre. A munkában is nyilván nagyon hátráltatta, hogy egyedülálló anya, és összességében rengeteg lehetőségről mondott le.
Néha úgy érzem, nekem is kéne egy szakember, hogy legyen kivel beszélgetnem róla. Szerintem ez az írásomból is látszik sajnos.
Mit lehet tenni, ha így látom a helyzetet?
Tényleg behéz sorsa volt, ami részben a saját felelössége, ahogy leírtad számomra az esik le, hogy ezt tudja és el is fogadja. Egyedüli gyerek neveléshez erös személyiség kell, ráadásul ahogy olvaslak nekem az esik le, hogy jó munkát végzett.
Sajnos segíteni nem tudom miként lehetne, sok ember a pszihológust az örülttel azonosítja, így nek boztos, hogy jól esne neki, ha felkínálnád, pedig lehet segítene.
Próbáld neki elmondani, hogy értékeled a véleményét, köszönöd, hogy aggódik és segíteni szeretne, de te szeretnéd meghozni a saját döntéseid, amikor elakadsz mindenképp hozzá fordulsz, talán megérti, föleg, ha ténylegkérsz is néha töle tanácsot.
Kitartást és sok sikert a családi negbeszéléshez.
Neked kéne szakember, ő is felnőtt ember, nem neked kell megoldani a gondját. Remélem annyi biológiai ismereted van, hogyan készül a gyerek, és most vallástól függetlenül, a magzat nem akar megszületni, nem ő választja ki a szüleit stb, hanem egyszerű biológia.
Saját magadon dolgozz, sajnos anyád jól belédégette ezt a légy hálás dolgot, nem tartozol neki semmivel az életedért. Te koncentrálj a gyerekedre, férjedre, nehogy átadd ugyanezt a nézeted, és a felnőtt gyereked ugyanugy szorongani fog, mint te most. Ez egyáltalán nem egészséges.
Félrenyomtam véletlen. Szóval többször is. Azóta sem megy, semleges választ ad ilyenkor.
A nagyon közel álló barátaim azt javasolnák, szakítsam meg a kapcsolatot, mert nem egészséges, hogy ilyen rosszban vagyunk, és ennyit rágódok ezen. De ők nincsenek a helyemben, nem érzik, hogy nehéz.
Hármas, köszönöm, tényleg jó munkát végzett. Nem azért, hogy magam fényezzem, hanem abszolút normális, jó nevelést kaptam. Sosem ittam, drogoztam, nem lettem munkakerülő, nem igazán kellett szégyenkeznie miattam, valamennyi lehetőségem még tanulni is volt.
Nyilván jobb lett volna neki, ha nem 18 évesen lett volna anyává, de hacsak nem erőszakolta meg apád, ő is tehet róla.
Semmiképp nem a te hibád, és ha mégis magadat okolod, akkor tényleg keress egy pszichológust. Anyád gondjait viszont nem tudod megoldani, nem is a te feladatod.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!