Vajon mi lenne a jó döntés?

Kicsit hosszú lesz.

Szóval 30 éves vagyok. 4 éves korom óta él nevelőapámmal anyám.

Míg gyerek voltam, úgy havi 1x leitta nevelőapam úgy magát, hogy agresszív lett. Ekkor engem mindig maradandóan megvert, valami mondvacsinált okból. Stresszlevezetés. Anyám ezt végignézte minden alkalommal, szó nélkül.

Mikor kamasz lettem, onnantól ezek a fizikai bántalmazások elmaradtak. Verbálisan viszont kaptam. Nem keveset.

Anyámat verte itt már inkább.

23 éves voltam, mikor kitudtam szakadni ebből a közegből. Addigra ezek a kitörései nem havi 1, hanem havi 2-3 alkalommal voltak már.

Mikor elköltöztem egy vita alkalmával (üres zsebbel), anyám csak annyit mondott, hogy jól teszem, éljem az életem nyugodtabban.

4 évig nem is mentem haza. Anyámmal messengeren tartottuk a kapcsolatot és ennyi. Én nem mentem, ő meg nem jöhetett, nevelőapám megtiltotta neki.

Megszületett a fiunk, az kezdte el törni a jeget. Akkor mentem haza először. Úgy nézett ki, rendeződnek a dolgok. Vagyis én és anyám/nevelőapám fele. Anyám és nevelőapám közt már szinte napi szintű a veszekedés, sokszor tettlegesség.

Azt hozzáteszem, 3 tesóm lett nevelőapámról. Hugom elköltözött 18évesen otthonról, ő azóta nem volt otthon, 7 éve. Ő is csak anyával messengeren beszél.

Egy fél éve nyúzzuk anyát, szakadjon ki ebből a fertőből, ami náluk megy. Váljon el, éljen boldogan, ne elnyomásban.

Konkrétan meg van szabva hova mehet (pl nem dolgozhat), mire költhet, mit főzhet, stb.

Végre úgy nézett ki, hogy hatottunk rá. Beadta a válópert 2 hete.

Erre ma mi van?! Elmentek közösen nyaralni, 4en, a 2 kisebb tesómmal, mint egy boldog család. Ma jöttek haza, majd anyám fogta, és visszavonta a keresetét, mégse akar elválni.

Férjem határozottan kéri, függesszek fel anyámmal minden kapcsolatot. Ha neki ez az elnyomás kell, csinálja. Valahol megértem férjemet, mert sokat aggódom anyámon.

De mellette ott van, hogy csak ő(k) az egyetlen rokonaim. Csak az anyám. Mióta megvannak a gyerekeink, ő az egyedüli, akire tudom bízni őket. Fiam imádja a mamát is (másik mamával nem tartjuk a kapcsolatot), tesóim is. Emiatt én nem szakítanék meg mindent.

Egyszerűen nem tudom anyám miért ilyen naív. 26 éve viseli ezt el. Mostmár napi szinten.

Emellett nevelöapám kisemmizte. Egy 40milliós házat ( a szülői házunkat) eladatta vele. Cserébe az ő nevére vettek vidéken egy házat, a különbözetét pedig elköltötte. Most az a legújabb, hogy azt a házat a 2 kistesóm nevére iratja, anya nehogy a bírósággal saját részt szerezzen, illetve én és a nagyobbik hugom véletlen se örökölhessünk.

Mit tennétek?