Mit tegyek ha az apám mindenért engem okol?
20 éves lány vagyok, apával és öcsémmel élek együtt.
Igaz hogy kissé nehéz természetem van, nagyon érzékeny vagyok és akaratos, de nem vagyok rossz ember, sőt. Ő mégis mindenért engem okol, szerinte mindenért én vagyok a hibás.
Igazából én mindent magamban szoktam tartani, elnyomom azokat a dolgokat amik bántanak. Néha ráveszem magam hogy beszéljek apának ezekről, de sosem jön ki jól.. Sosem áll mellettem mint lánya mellett semmiben, nem ért meg. Egyik percben együttérez velem de az csak pillanatnyi állapot. Inkább mindig mindenből engem hoz ki hibásnak, hosszú percekig magyaráz nekem, veszekedik. Olyankor rendesen elsírom magam annyira rosszul esik. Most ha a saját apám így ellenem van nem ért meg engem, akkor mit várjak mástól.. És mindig megbánom hogy egyáltalán elmondtam neki ami bánt, mert felesleges az egész, sőt még rontok a helyzeten.
Mindig azt mondja hogy elege van a hisztijeimből, meg nagyon durván sérteget. Mindig is önbizalomhiányos voltam, apa meg még rá is tesz mindig. Sosem ismeri el ha igazam van, mindig mindenben kioktat, megaláz. Így egy önbizalomhiányos, sérült felnőtté váltam. Ha annyira szeretne ahogy mondja, akkor nem beszélne így, és nem bánna így velem. Akármikor elmondom neki a problémáim, sérelmeim, mindig ellenem van. Nem veszi komolyan azokat a dolgokat amik nyomasztanak engem, bele sem gondol a helyzetembe, nagyon gyereknek néz. Egyáltalán nem vesz komolyan, mintha meg se hallaná amit mondok neki, mindenért én vagyok a rossz. Ha kimennék az utcára és hirtelen kiugrana egy ember, megölne, akkor is engem hozna ki hibásnak. Ez konkrétan így van. Sosem láttam még ilyet sehol, hogy valaki ennyire a gyereke ellen legyen. Mindig azt látom hogy még ha a szülőnek a gyereke drogos is vagy gyilkos, akármiről legyen szó de mellette áll mindenben, támogatja, mert az ő saját gyereke. Bele sem gondol milyen rosszul esik nekem ahogy ő áll hozzám.
Most is volt egy családi viszály, amihez nekem semmi közöm, de automatikusan engem hozott ki hibásnak, pedig teljesen más oka volt az egész konfliktus kialakulásának.
Nagyon rosszul érzem magam, és nem jó nekem így élni.
Bevallom az öngyilkosság is megfordult a fejemben. Belegondoltam. Akkor bezzeg rögtön minden baja lenne sírna hiányolna. De ezt nem fogom megtenni, ez az amit sosem szabad, akármennyire rossz az életem így.
Arra gondoltam, hogy az érettségi után (jövőre végzem el), kimegyek külföldre a nagynénémhez dolgozni, élemiszergyárba. Ő nagyon jól keres ott, évek óta ott van, bármikor segítene nekem kijutni és vele lennék egy helyen. Ott már távol lennék apától, élhetném a saját életem. Jól fizető munkahelyem lenne, ellennék. Aztán 1-2 év múlva elmennék egyetemre. Ez így jó lenne. Szerintem ez lesz a megoldás. Addig meg kibírom így.
Ti mit tudnátok tanácsolni? Van itt valaki hasonló helyzetben?
válasza:Attól még, hogy az apád, még nincs mindig igaza.
Tanuld meg, hogy el tudod engedni az embereket. Ha ehhez a nénikédhez kell kimenned, hát, tedd azt.
És azt is jó tudni, hogy ha csak a hibát keresel egy emberben, mindig fogsz találni
Nekem anyámmal voltak hasonló gondok. Később, amikor elköltöztem, és főleg miután apám meghalt, sokat változott. De azt hiszed bármit a múltból meg lehetett beszélni utólag? Nem: azokra a dolgokra valahogy érdekes módon sosem emlékszik.
válasza:
válasza:Valószínűleg megvannak a saját gondjai és azokat is valakin le akarja vezetni, sajnos Te vagy az, aki megkapja ennek javarészt, gondolom. De attól, hogy szülő, még nincs automatikusan igaza, sőt...csak hát belátni ezt nehéz.
Egyébként a történeted alapján szerintem érettségi után próbálj elszakadni, akár úgy, hogy ehhez választod a külföldi vonalat a nénikéd segítségével. Tudom nem megnyugtató, de sajnos nagyon sokan vannak hasonló helyzetben. Saját magam is átéltem, apám sosem foglalkozott igazán velünk, majd mikor teljesen lelépett, még a házat is el akarta adni a fejünk fölül, én és az öcsém fizettük ki a ráeső részét...nem is mennék bele, mert ez a történet is komplexebb, meg nem sajnáltatás a célom csak az, hogy sajnos tényleg vannak olyan szülők, akik ahelyett, hogy segítenék a gyerekeiket, inkább hátráltatják vagy megkeserítik az életüket.
Viszont ha ezt magadról le tudod lökni, el tudod engedni részben - egészben, lehet teljes életet élni. Ehhez majd előbb-utóbb ha egy megfelelő párkapcsolat is társul, valamit bejönnek a számításaid akár a külföldi vonal kapcsán akkor sokkal jobb lesz. Most nehéz, de legyen célod, akard elérni, tegyél érte és jobb tud lenni. :) Fel a fejjel!
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:"Igazából én mindent magamban szoktam tartani, elnyomom azokat a dolgokat amik bántanak. Néha ráveszem magam hogy beszéljek apának ezekről..."
Na, itt van a kutya elásva. Női olvasók,, most kérlek ne figyeljetek ide, vagy legalább holnapig ne nyomkodjátok a pirosat.
Az van, kérdező, hogy ez tipikus női viselkedés. Nyelsz, nyelsz, aztán amikor tele a pohár, apád nyakába zúdítod. Nem veszed észre, de szépen sorjában mindent. Ezt hívja a szaknyelv zsörtölődésnek. A nő ezt nem veszi észre, hiszen az ő véleménye szerint teljesen jogos (természetesen az is!), amit tesz, de a férfiembernek ez egy kínszenvedés. Válaszolni, cáfolni nem tud, mert a nő már hetedhét országon túl, egy egészen más sérelménél jár a beszédben.
Nem tehetsz róla, evolúciósan így van berendezve a női agy. Csak jelzem, hogy ez a férfi-női különbözőség még házastársak között is nagy válóok szokott lenni. Szóval próbálj meg nem lenyelni semmit! Hidd el, úgysem marad benned, csak nő, csak gyűlik, de előbb-utóbb ki fog bukni. Akkor meg jobb, ha előbb. Szóval ha valami nyomja a csőrödet, azt azonnal tedd szóvá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!