Apám annak idején miért szeretett állandóan nekem panaszkodni mindenért és kizárólag csak munkáról beszélgetni velem?

A szüleid miatt lettél "nyomorék". De soha nem késő neked ezen változtatni és folytonos üres panaszkodás meg gyógyszerek helyett más utat keresni. Pl. olyan szakemnbert, aki meggyászolttatja veled azt, hogy mit ettek veled a szüleid és mit nem kaptál meg tőlük.

Nem vagy nyomorék és lúzer, mert akkor rég nem élnél. De élsz. Menj és csináld!

"Apám annak idején miért szeretett állandóan nekem panaszkodni mindenért" Mert nem volt kinek. Anyádnak sem.

"és kizárólag csak munkáról beszélgetni velem?" Mert semmi más nem volt az életében, amiben kicsit is számított. A házában sem volt otthon, hanem evett, aludt, mosdott, ürített. Nem hiszem, hogy lett volna hobbija.

"Ha meg kikerültem vagy bejött utánam a szobába" Energiavámpír egy kicsit és anyádtól nem kapta meg a figyelmet.

"kopogás nélkül" mert te nem számítasz, így a magánszférád sem.

"vagy a muter nyaggatott állandóan, hogy "menj már oda apádhoz egy kicsit beszélgetni"" Lepasszolta neked apád. Jó ég, még jó, hogy szexuálisan nem.

"minek kell dicsérni ez természetes dolog" Az önbizalom aláásáásával lehet a másikat a legjobban kordában tartani, hiszen a maga védelmére való motort és képességet veszik el. Így a szüleidnek nevezett senkik, ha más senki mást nem - magukat sem -, legalább téged uralnak.

Későn ébredtél, mint én, nagyon későn. De még nincs minden veszve.

1. Ha nem költöztél el, akkor most azonnal.

2. A gyógyszerekről le kell szokni.

3. Pszichoterápia kell.

Azt vettem észre, hogy az emberek nagy részének megvan az, hogy az ismerősi, kapcsolati körében kit mire "használ".

Nekem például volt ismerősöm, aki nekem folyton csak panaszkodott megállás nélkül. Közben azt láttam, hogy posztolja hol volt bulizni, kikkel mennyire érezte jól magát. A bulizós haverjainak nem panaszkodott, velem meg nem bulizott, nem hívott sehova, nem beszélt semmi jó dologról csak lelki szemetesnek használt.

Ez a dolog független a családi köteléktől, a te apád egyszerűen erre "tart" téged, hogy neked panaszkodik.

Meg egy idegen, vagy akár haver, barát is eldöntheti, meghallgat-e vagy sem. Egy családtagnak meg sokan úgy vélik, hogy kötelező, mert hát miért nem hallgatod meg anyád apád, miért olyan nehéz beszélgetni vele kicsit.

Én anyám is ilyen, folyamatosan negatív, céltalan, depressziós energia vámpír. Nyilván igyekszik az ember pozitív lenni vele. De nem fogok vele naponta beszélni csak azért, hogy mindig újra és újra elkezdhesse a monológját, miközben semmit nem tesz az életéért.