Anyu szándékosan látja el ,,jó tanáccsal" párjaimat?

Akik eddig az életemben voltak, mondta nekik hogy nekem milyen fiú való, és ők milyen embert képzeltek el mellém apukámmal. Hazudott, hogy én mit hogy szeretek egy kapcsolatban (amire nem is kértem) , és igaz sem volt. Jóindulatba csomagolva, ügyesen mindenki felé, felém is, tehát a páromnak azt mondta hogy ő csak jó indulatból mondta és maradjon az ő titkuk, de nekem már azt, hogy nem beszéltek semmi különösről. Valahogy valamivel úgy érzem mindig bekavar, és mostmár kezdek gyanakodni hogy szándékosan.

Az egyik fiúm otthon nem igazán csinált semmit, de képes volt azt mondani neki hogy én a szorgalmas embereket szeretem, mikor nem mondtam neki, hogy én emiatt nem szeretném, és azt sem hogy mondjon neki bármit is. Nekem bajom nem volt ezzel csak neki. Megszólta hogy sokat aludt, majd mikor látta rajta hogy megbántotta ezzel, akkor hozzá tette, hogy menjen el orvoshoz, mert lehet hogy van valami. Össze vissza dolgozott, ki akarta magát pihenni. Megszólta azért is, hogy mennyi szalámit és sajtot rak a kenyérre, holott fizetett neki, amennyit kért mindig.

A következő párom kicsit határozottabb ember volt, okos, intelligens, jó humorú, kommunikációban profi, de az ő vérét is rendesen szívni kezdte. Neki azt mondta, hogy nem olyan embert képzeltek el mellém mint ő, hanem aki diplomás, orvos, de anyunak a felsőfokú okj, több szakma, és hogy beszélt nyelvet, nem felelt meg.

Ő elé állt, korrektül megmondta neki, hogy ha nem fogadja el akkor nem kötelező szeretnie, de miattam egymásra fognak mosolyogni, és békében el töltenek egy asztalnál 2 órát ha kell. Csúnya veszekedés volt emiatt köztünk, mert anyu teljesen más dolgokat állított be nekem mint a tények, ez sajnos csak később derült ki. Részben emiatt ment tönkre a kapcsolat.

Felnőtt nő vagyok, nem egy tini, akinek irányítani kellene az életét, de legfőképpen beleszólásnak nevezném. Ártó mondatai vannak, amik kihatnak a kapcsolataimra, és nem érti meg, hogy én mondom majd amit szeretnék, és én választom ki magamnak a megfelelőt, az ő segítsége ehhez nem kell.

Azt nem tudom, hogy mennyire számít anyukám és apukám kapcsolata, de ők nem szeretik egymást, csak együtt élnek. Apuban nem lát semmi pozitívat, csúnyán beszél vele, és nem értékeli egyáltalán egyik jó cselekedetét sem. Volt másik kapcsolata, de apukám visszaengedte. Apuval jó a viszonyunk, ő nem szól bele semmibe, hagyja hogy éljek, döntsek ahogy jónak látom. Ha kérdezem elmondja a véleményét, de csak kérésre.

Nehezen ért a szóból anyu, és attól tartok ez nem marad abba később sem.