Más is érezte már azt, hogy a családja nap mint nap szándékosan megfosztja a legapróbb örömeitől is?

Feltehetőleg zabi gyerek vagy.

A Trónok harcában is elég cudarul bántak John Snow-bal, mert nem volt igazi Stark.

Apám teljesen ilyen volt.

Rendszeresen viccet csinált a testi adottságaimból, minden percben el voltam mondva lustának, aki semmire nem viszi az életben. Mindez gyerekként.

Ha sikert értem el, akkor mindig jött az "én fiam, én csináltam" szöveg. Meg hogy ami sikert elérek, az csakis azért van, mert "ő csinált".

És egyszerűen idegesítette, ha jól érzem magam. Napi programja az volt, hogy lekapcsolta az áramot a házunkban, csak mert gépeztem, tv-t néztem. Nem volt más dolgom, kitűnő tanuló voltam, nem is ültem ott egész nap. Egyszerűen zavarta, hogy jól érzem magam, inkább ült ő is áram nélkül, csak ne örüljön a gyerek.

A szüleid rossz szülők, és kijelölték a kedvencüket. Egy szülőnek, még ha van is, nem szabad érzékeltetni ezt a gyereken, pont az említett dolgok miatt, szorongás, bizonytalanság növelő. A barátnődet ne vidd haza, és szard le a véleményüket. Ha duci vagy, adj le pár kilót, de ne azért, hogy ezeknek megfelelj, de egy kis motivációt adhat.

Miklóskára nem tértél ki, szóval remélhetőleg ezek alapján ő rendes srác, nem tehet arról, hogy a szüleitek ilyenek, ne mérgezzék meg a kettőtök kapcsolatát.

Érthető, hogy elkeserít az igazságtalanság, mert ez masszívan igazságtalan. Az viszont reálisan nem segít rajtad, hogy sajnálom a helyzetedet (tényleg sajnálom egyébként), és az sem, ha magadat sajnálod.

Azt kellene végiggondolni, hogyan lehetne a legjobbat kihozni abból a szituból, amiben vagy. Szerintem mindenekelőtt fel kellene építeni az önbizalmadat, és erre jó módszer, ha kisebb-nagyobb célokat tűzöl ki magad elé, és ezeket megvalósítod. Egyiket a másik után, és így fokozatosan a "belső bíród" el fog ismerni. Ilyen cél lehet például, hogy "egészséges és fitt leszek" (ne a kinézetet hajszold, az egy "melléktermék" lesz) vagy "megtalálom a nekem való szakmát, jó szakemberré képzem magam és anyagilag függetlenné válok". Ezek nyilván nem egy napos projektek, de feldarabolhatók kisebb, átláthatóbb, napi szintű célokra. Nyugodtan kérd a barátaid segítségét, ha szükséged van rá.

Ha sikeresen veszed ezt a kihívást, hidd el, lényegesen jobb helyzetben leszel, mint a bátyád, és sajnálni fogod őt. Miért? Azért, mert "alfának" lenni pszichológiai szempontból nem előnyös. Ők nincsenek nyomás alatt, hogy érettebbé váljanak, és éretté válni az életben a páncél a szenvedéssel szemben. Ez a Miklós az önbizalmát, önértékelését kívülről kapja, és ha egyszer a szülők kikopnak mellőle (ez pedig az élet törvénye), akkor az első fuvallatra összeomlik. Te, ellenben független leszel attól, hogy tapsol-e a külvilág vagy nem, hogy támogatnak-e vagy nem, hogy hisznek-e benned vagy nem, mert TE bízol magadban, TE tisztában vagy az értékeiddel (és gyengéiddel is), és TE tudatosan, töretlenül haladsz a célod felé. Ezt a nők is nagyon értékelik, hidd el (én legalábbis bizonyosan).

Most nehéz. Még egy darabig nehéz is lesz, és kemény munka vár rád. Viszont ha jól állsz a feladathoz, akkor megoldódik. Nem úgy, ahogy talán most elképzeled (hogy a családod Téged is elfogad), hanem sokkal elegánsabban: megszűnik problémának lenni az, hogy olyanok, amilyenek.

A legjobbakat kívánom Neked, és fel a fejjel!