Ha egy szülő szándékosan csinál olyan dolgokat amikről tudja, hogy utálja a gyereke, akkor nem szereti őt?

Van olyan szülő, akit idegesít ha a gyerek nem szeret valamit vagy fél valamitől, le akarja nevelni erről és direkt csinálja. Ezt azzal magyarázza, hogy ő jót akar és lehet hogy tényleg jót akar de ettől függetlenül hülyeséget csinál.

Mondok példát: kiskorom óta rettegek attól hogy víz alá kerül a fejem, pánikrohamot kaptam ha a zuhanyrózsát az arcomra irányították de anyám minden egyes alkalommal csinálta amikor mosta a hajam, mert szerinte erről le kell szokni.

Osztálytársam félt a sötétben, az apja minden este kihúzta a konnektorból és kivitte a lámpáját mert ezt ki kell nőni. A csaj a 7-es kiránduláson mondta ezt el, kb. bölcsis kora óta nem nőtte ki, az apai "gondoskodás" ellenére sem.

Egyetértek veled kérdező.

Aki szereti a gyerekét, az tapintatos vele szemben.

Akinek fáj a feje, azzal úgy viselkedek, hogy lehetőleg ne fokozzam a panaszait. Mert nem vagyok szadista, hogy a másik ember (pláne a saját gyerekem) szenvedését fokozzam.

Attól függ, ha szimplán beszól a gyerek, hogy a saját házam konyhájában ne dúdoljak, mert őt ez zavarja akkor jogos, ha viszont a füledbe dúdol közvetlen akkor nem egészséges dolog. Persze ez megint attól függ, hogy folyton kényeskedett a gyerek mindenen és a szülő kínjában így vág vissza, amiért nem élhet a saját házában úgy ahogy szeretne vagy csak szimplán eleve ezzel cukkolja a szülő.

Kéne a teljes sztori, ha ez nem csak elméleti felvetés.