Jogosan haragszom anyámra?

Szóval, 19/N vagyok és együtt lakom édesanyámmal és a párjával, és anyám köztudott a szegényes párválasztásáról. Mindig alkoholistákat, nő/gyerekverőket, stb embereket fog ki (alacsony önbecsülés & apakomplexus…) És hát ez most sincs máshogy, egy semmirekellő, rosszindulatú, hazug, kocsmába üti el a napját, lusta, munkakerülő ember akit az anyukám tart el, 40 évesen nem megy el anyám kísérete nélkül se bankba, hivatalba stb….

Ez a párja már sokadjára jött haza késő este részegen, cirkuszt rendezve. Senki nem szólt hozzá, saját maga mérgelte fel magát. Elkezdett kötekedni velem, amit egy ideig tűrtem, de a szájára vett amit nem hagytam szó nélkül, nyílván kiállok magam mellett. Nem őrjöngtem, a higgadt, logikus vita embere vagyok. Rákérdeztem, hogy miért gondolja azt hogy egy “k*cs*g k*rva”, “szutyok semmi” vagyok.

Anyám a cirkusz közben síri csendben csak lesett maga elé, egy szava sem volt arra hogy a párja megzsarolta, arra hogy ha én nem takarodok el akkor azt ő erőszakosan elintézi, és további erőszakos fenyegetések, obszcén szavak amikkel engem illetett…

Anyukámban borzasztó nagyot csalódtam, a személyről amúgy egy szép szava sincs a háta mögött, és most végre kimutatta az igazi énjét, de ilyenkor egy szava sem volt, még akkor sem amikor a lányát csúnyán a szájára vették, és majdnem kezet emeltek rá. Édesanyám csak annyit mondott az egészre hogy “béküljünk ki”, én ne szóljak hozzá. Ez szörnyen esett mert mindig beszéljük, hogy a párja egy fillért sem ér és hogy ez már mentális betegség amiket ő csinál és mond és anyukám úgy érzi hogy egy energia vámpír, szóval azt hittem egyet fog velem érteni, nem hagyja a dolgot, főleg azt nem hogy a LÁNYÁVAL így beszélnek…

Szerintetek jogosan haragszom anyukámra? Mit tegyek a helyzettel? Legszívesebben elköltöznék, de sajnos még van 1 évem a gimnáziumban, és nem tudnék albérletbe menni, és nem is akarok (jövőre külföldön tanulok tovább).