Igaza van anyáméknak, hogy segítenem kéne a nővéremnek?

A nővérem az egész gyerekkoromat pokollá tette. Mára annyira rossz viszonyba vagyunk, hogy még köszönni sem szoktunk egymásnak és nagyjából öt éve nem beszéltünk egy szót sem.

Szerencsére sikerült le lépnem otthonról, csak néhány bútort hagytam ott és sajnos a kutyámat mert albérletbe nem tudtam elvinni. Anyáméknak nem volt ezzel problémája egészen mostanáig. Amíg a tesóm ki nem találta hogy őt zavarja a kutya, meg a cuccaim. Be akarja magának építtetni a pincét szóval tűntessem el a szekrénysort meg a kanapét, amit bútorozott albérletbe nem tudok elvinni.

De ez őket kicsit sem érdekli.

Nem két forint volt és saját házba még jól jönne, de ha nem viszem el megy a kuka mellé. A kutya meg a menhelyre.

És ezek után még én segítsek neki mindezt megoldani. Nehogy már mást keljen ide hívni aki kidobálja a cuccaimat.

Emiatt a szüleimmel is megromlott a viszony. Szerintem igazságtalanok. Az meg a másik hogy én 27 évesen tudtam valamit kezdeni az életemmel. Ő meg 32 évesen otthon van. Ő apa pici lánya. Pedig nincs semmi célja, csak van. Dolgozni se nagyon szokott. Anyámék tartják el.