Miért érzem magam leírhatatlanul furcsán anyu halála óta?
Sziasztok.
Nem tudom, hogy jó kategóriába írok-e, de hirtelen nem is tudom , hogy hová illene a kérdés.
Szóval, kedden múlt egy hete, hogy anyu meghalt.
Nem volt beteg, hirtelen történt az egész, nem is gondoltunk rá, hogy ez megtörténhet mostanában, még legalább húsz évig.
Május 21-én még ünnepeltük a születésnapomat, másnak délután rosszul lett, erős fejfájás tört rá, apu elvitte a sürgősségire, kapott fájdalomcsillapító inyekciót, de pár nappal később kórházba került, mert kiderült, hogy az arcüreg gyulladás miatt (amit rendszeresen kezeltetett, de félrekezelték) meningitisz, illetve vérmérgezése lett.
Három hétig volt kórházban, és e hó hetedikén elhunyt.
Anyu és apu azok az emberek, akikre mindig számíthattam, vagyis, apura most is. Nekem anyu volt a legnagyobb támaszom, a barátnőm, a két legkedvesebb ember közül az egyik.
Még régebben is a legnagyobb félelmem az volt, hogy őket elveszítem.
Tisztában voltam azzal, hogy ha valamelyikül meghal, én teljesen vígasztalhatatlan leszek és, hogy nem fogom túlélni.
Most, így , hogy anyu nincs, mégsem törtem össze. Sírni szoktam a hiánya miatt, nagyon hiányzik az ölelése, a hangja, mindene. De tudok nevetni,és ez megrémíszt. Nem tudom, hogy most mi történik, miért vagyok ilyen.
Én nagyon érzékeny típusú ember vagyok, aki minden apróságon sír, most pedig,valahogy furcsa lettem.
Az érdekelne, hogy mással is történt ilyen ? Szóval, hogy elveszítette azt az embert, aki a legközelebb állt hozzá és mégsem zuhant mélyre?
Hozzáteszem, hogy van egy tíz hónapos fiam, talán ezért tartom magam, hogy neki jó legyen, vagy mi történik?
válasza:Egyelőre nem fogtad fel édesanyád elveszítését, és így védekezik az elméd a fájdalom ellen. Nincs ezzel semmi probléma, mindenkinél más a gyásznak a lefutási görbéje.
És igen, a fiad is segít tartani magadat.
Köszönöm a választ, én is ilyesmire gondoltam, hogy még nem fogadtam el, és majd csak ezután lesz a kitörés.
Apu miatt is tartanom kell magam, mert nagyon szerették egymást 42 évnyi házasság alatt.
Fogadd őszinte részvétem..
Nagyon szíven ütött ez a kérdés, én is nagyon anyás vagyok, anyukám az egyik legfontosabb ember az életemben.
Amit érzel, az teljesen normális. Egy ilyen jellegű traumát mindenki máshogy él át és máshogy dolgoz fel. Ne érezd magad hibásnak, veled semmi gond nincs. Sok emberben csak később tudatosul igazán egy ilyen tragédia, a gyásznak is vannak bizonyos fokozatai.
A lényeg, hogy ne fojtsd magadba az érzéseid, éld át őket, máskülönben sokkal nehezebb lesz túljutni a folyamaton. Jót tesz ilyenkor, ha tudsz valakivel beszélni, akiben megbízol.
Elfelejteni sosem fogod tudni, csak elfogadni, de a családod és a barátaid mind segítenek a gyász feldolgozásában.
Sok erőt kívánok nektek.
válasza:Részvétem.
De majd 24-25 és június 7 között nem lehetett három hetet kórházban.
válasza: válasza: válasza:Nekem bátyám halt meg,pár héttel ezelőtt.szintén ugyan így éreztem,érzem magam most is ahogy te.
Nagyon szerette a családját,és nagyon támogató típus volt,aki nem csak rokonokat,barátokat,testvéreket,szeretett támogatni,hanem idegen embereket gyerekeket is.
Nagyon a szívére tudta venni,ha tegyük fel egy balesetet,vagy ilyesmit,látott tv-ben vagy hallotta. Neki először a fia halt meg,(első unokatesóm) külföldön. Aztán pár év elteltével,ő is meghalt és szintén külföldön és ugyan abban az albérletben.
Nagyon katasztrofális élmény volt,őket holtan látni,vírasztani végül eltemetni.örökre búcsút venni tőlük
Most nagymamám beteg,hiszen annyira rosszul érzi magát a fia halála óta,hogy válságos az állapota,az előtt is beteges volt mamám,de most válságos az állapota.
Édes anyukám is egész nap sír,és szomorkodik. Gyógyszereket vesz be úgy hogy mi ne lássuk,rengeteget dohányzik,mert elvileg ez le nyugtatja. Hiába mondom hogy csak ront a helyzeten.
Édes apukám 2008-ban halt meg.
Hugomnál is rossz indulatu daganatot észleltek.
Már engem is teljesen megöl a fájdalom és a rengeteg szenvedés. Látni ahogy a családom tönkre megy! De egy pozitív dolgot szeretek magamba,nem menekülők alkohol,drog és cigi,sőt gyógyszer fogságába. Inkább elmegyek sportolni,sétálni hogy levezessem a stresszt. De nem sokat ér úgysem
válasza: válasza: válasza:"Én nagyon érzékeny típusú ember vagyok, aki minden apróságon sír, most pedig,valahogy furcsa lettem."
Dettó. Én anyukám is meghalt, ugyanilyen jó kapcsolatom volt vele, és nem törtem össze. Pont az érzékenységemben látom a megoldást. Ha boldog vagyok, a csillagokig felmegyek, ha szomorú, a Mariana-árok legmélyére. Ezeket az érzéseket már "bejárattam".
A pszichológusomnak is úgy magyaráztam, hogy képzelj el egy befőttes gumit, amit kifeszítesz, de nem túl erősen. Tudod felfele is, lefele is húzni bőven. Most képzelj el egy nagyon erősen kifeszített gumit: rugalmatlan. Ha nagyon meghúzod, elpattan. 6 éve halt meg anyum, és még nem pattantam el, tudom, hogy nem fogok.
Az érzékenységemhez tartozik, hogy nem hagyok kimondatlanul semmit. Mindenkinek azt mondom, amit gondolok, mindenkinek elmondom, hogy mit érzek. Sokan emiatt is össze szoktak törni, hogy bárcsak elmondhatták volna, hogy szeretik a másikat.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!