Miért baj, ha az előzményeket tekintve nem vagyok kíváncsi az anyám új párjára, annak a gyerekeire? A megkérdezésem nélkül lett odaadva nekik a szobám, dolgaim.

Az első férje az apám volt, így visszagondolva vele "csak" az volt a gond, hogy 3 éves koromban elhagyott minket és azóta csak karácsonykor látom (akkor is a nagyszüleimnél, egy ebéd keretében). Semmit nem tud rólam, a gyerektartást is a nagyim utalja anyának a mai napig. Cserébe minden karácsonykor talál alkalmat arra, hogy belekössön valamibe velem kapcsolatban (miért ilyen játékot kértem ajándékba, miért nem eszek levest, miért humán beállítottságú vagyok, miért olyan szakra megyek az egyetemen, miért vágattam le a hajam stb.).

A második férje egy alkoholista szerencsejáték függő volt.

A harmadik férje volt a legrosszabb, ironikus módon vele volt együtt a legtöbb ideig. Idegbeteg, nárcisztikus ember volt, akinek barátai sem voltak és a saját gyerekei sem álltak vele szóba. Nem szeretném részletezni, hogy miket művelt, milyen apróságok miatt ordítozott vörös fejjel otthon úgy, hogy nem egyszer a szomszédaink már átcsengettek, hogy amúgy minden rendben van? Ő állította mindig, hogy saját gyerekeként szeret, de ha pl. nyaralni szerettem volna menni velük 12 évesen, ordítozott, hogy biztos nem fog elvinni. Anya nekem külön vásárolt be minden héten, mert a férje a kasszánál kezdett el vele veszekedni, hogy nekem minek vesz drága gyümölcsöket, meg jégkrémet. Szóval így a három férfi közül őt utáltam a legjobban, mert ő még csendben sem bírt maradni, folyamatosan kötözködött, üvöltözött otthon velem. És mellé sorozatosan csalta az anyámat is, a végére már gátlástalanul nem is titkolta.

Most váltak el tavasszal, az anyámnak már van új párja. Én egyetemista vagyok, havonta járok haza. Nem találkoztam még sem a pasival, sem a gyerekeivel. Mikor mondta az anyám, hogy hát úgy néz ki, van valaki, poénból mondtam, hogy azért ehhez ne menjen hozzá 2 hónap után. Akkor mondta, hogy csak kedveli, nem fog vele összeköltözni 3 hét után. Aztán mit ad isten, a pasi a három gyerekével már nálunk lakik. Mondtam az anyámnak, hogy hát de hol alszanak, nincs is ennyi vendégszobánk, erre kiderült, hogy az egyik gyerek az én szobámba lett beköltöztetve... Meg sem kérdezett erről, mikor kérdeztem, hogy és akkor én hol alszom majd, ha hazamennék, mondta, hogy hát a nappaliban úgyis kihúzhatós a kanapé, meg a gyerekek havi 1 hétvégét az anyjuknál vannak, szóval akkor lehetek az XY (!) szobájában. Csak pl. most is végeztem a vizsgákkal, tök szívesen hazamentem volna 1-2 hétre is, mert most régen voltam otthon. De úgy, hogy lakjak a nappaliban, ami egyben van a teljes lenti résszel, semmi kedvem. És mondtam ezt az anyámnak, hogy hát így akkor én nem megyek haza biztos, meg kedvem sincs megismerni ezeket, elkezdett drámázni, hogy hát miért nem, ő úgy szereti ezt az embert és higgyem el, nem olyan, mint a volt férjei egyáltalán, nála kedvesebb és nyugodtabb férfival nem találkozott még soha.

De megint ugyanaz a forgatókönyv, anyám halálszerelmes, alárendeli magát egy férfinek, akit alig ismer. Aztán meg mikor jönnek a problémák, nem akar szakítani, válni, mert hogy hát legyen egyedül közel 50 évesen...? Szóval én mondtam, hogy nekem mindegy, mit csinál és kivel, de én nem szeretném megismerni sem a pasit, sem a gyerekeit, mert nevetségesnek tartom az egész helyzetet. Ma meg hív, hogy ő miattam sírt egész este és hajnalban, mert hogy lehetek én ennyire gonosz, hogy ő végre boldog és így viselkedek.