Anyám szinte mindennap ver és fenyeget hogy megöl, mit tegyek?

Nem sarkallak erőszakra, ám leírom, ami velem megtörtént!

28 éves férfiként még előfordult, hogy a saját anyám nekem esett ököllel verve a hátamat. (Alkoholista volt és amikor elmentek nála otthonról, akkor "sebezhetetlennek" vélte magát.) Ekkor szakadt el a cérna nálam komolyabban először: megfogtam a két csuklóját, bezártam a egy sarokba a testi adottságomat felhasználva és "megráztam, mint krisztus a vargát", - hogy visszabillentsem a valóságba. Vélhetően nem olt neki ennyi elég, mert pár éven belül megint elfajultak nála dolgok odáig, hogy - fizikálisan - megpróbált ülepen billenteni! Ekkor már nem mérlegeltem: elkaptam a lábát és kirántottam alóla! Sírdogált. Átkozott. Próbálta sajnáltatni magát a szemtanúkkal - minden különösebb hatás nélkül, - de neki ez kellett ahhoz, hogy a valóság megvilágosodjon számára! Felismerve az erőviszonyokat soha többé nem fordult ellenem erőszakosan! Tényleg bárány türelemmel viseltem eddig a dolgait, de egy olyan fizikai erő birtokában, amellyel egy 120 kilós férfit lazán helyre tudtam pakolni, nem tűrtem tovább! Mielőtt bármire is elszánnád magad: Bármit is teszel, próbálj meg józanul, arányosan cselekedni és ne ingasd magad abban, hogy egy sikeres fizikai ellenállás feljogosít bármire is azt követően! Ne felejtsd el, honnan indultál, mit köszönhetsz neki, - a kitűzött célt (a békés egymás mellett élést) elérve szükségtelen tovább ellenségeskedni! A helyedben megpróbálnék tervezetten törekedni az önállósodásra, -mert szélsőségesebb esetben bizony előkerülhet a konyhakés is (és nem kellene kivárni ezt a pillanatot, ha módod adódik változtatni)!