20 éves főállásban dolgozó lány vagyok. Illene haza adnom?
Sziasztok! Most jön a bonyolult része:
Főállásban dolgozom, de közben levelezőn végzem az egyetemet.
-A "suli költséget" (benzin, könyvek) én fizetem magamnak.
-Az ételt magamnak csinálom, magamnak veszem.
-Ha valami pluszt szeretnék, akkor magamnak veszem.
-Ha anya nincs itthon, akkor atmegyek a boltba és veszek ennivalót magamra és hugomra is.
-Előfordul, hogy az ebédhez valót is én fizetem.
-Ha hiányzik valami itthon, akkor azt is megveszem (értsd:tusfürdő, tisztító szer, wc papír, tisztálkodási dolgok stb.)
-A hónap nagy részében csak aludni járok haza.
-Ha anya vagy húgom kölcsön kér, adok..és nem egyszer volt elfelejtve, hogy visszaadják
A haza adással kapcsolatban pedig, amikor dolgozni kezdtem, akkor megkérdeztem anyát, hogy mennyit adjak haza. Akkor azt válaszolta, semmit. Aztán egy év munka után tudtam venni egy használt autót, és a fejemhez vágta, hogy nélküle nem vehettem volna meg, mert itthon lakok.
Most akkor mi van?
A fizetésem nagy része eltűnik, pedig hónapok óta nem voltam "pluszt" csak magamra vásárolni.
Gyakorlatilag ott tartok, hogyha még haza is adnék egy fix összeget...olyan lenne fizetésileg, mintha itthon se laknék.
Továbbra sem várják el itthon, hogy beadják a közösbe... A véleményetekre vagyok kíváncsi, ugyanis ha valaki megtudja, hogy nem adok haza, akkor máris a nyakamnak ugrik.
válasza:Szerintem nem kellene haza adnod. Azt nem mondhatjak hogy plusz koltseg vagy most nekik mert 17 eves korodban meg elotte is eltartottak es godolom azota sem kerul nekik tobbe hogy ott vagy, sot kevesebbe mert mint irtad, a sajad dolgaidat megveszed.
Ha valami celod van hogy pl hazra gyujtesz akkor meg kulonosen illene nekik segiteniuk rajtad, legalabb annyival hogy nem varjak el hogy beadj a konyhara. Lehet 5 ev mulva mar kulon tudsz koltozni...
Sogornom 24 eves es a szuleivel lakik, semmi terve nincs a jovore nezve. Az apja tartja el, nem kernek tole penzt semmire de szerintem meg 30 eves koraban is ok tartjak majd el. Az o autojukat hasznalja, allitom hogy a biztositast is ok fizetik ra, a sogornom csak tankol bele.
válasza:"Sogornom 24 eves es a szuleivel lakik, semmi terve nincs a jovore nezve. Az apja tartja el, nem kernek tole penzt semmire de szerintem meg 30 eves koraban is ok tartjak majd el."
Ezt mintha rosszallóan mondanád, pedig azt írod, hogy
"Azt nem mondhatjak hogy plusz koltseg vagy most nekik mert 17 eves korodban meg elotte is eltartottak es godolom azota sem kerul nekik tobbe hogy ott vagy, sot kevesebbe mert mint irtad, a sajad dolgaidat megveszed.
Ha valami celod van hogy pl hazra gyujtesz akkor meg kulonosen illene nekik segiteniuk rajtad, legalabb annyival hogy nem varjak el hogy beadj a konyhara."
De akkor ezzel az erővel akár 100 éves koráig is mondogathatja valaki, hogy házra gyűjt, miközben egész életében másokkal tartatja el magát, nem?
Szerintem valahol meg kell húzni a határt. És ez a társadalom 18 évnél húzza meg, attól kezdve elvárás, hogy tekintsen saját magára felnőttként az ember, vagyis tartsa el magát - vagy legalábbis szálljon be a költségekbe, ha még otthon lakik (még akkor is, ha nem minden családban kötelező ezt megtenni, hiszen végülis minden család úgy él, ahogy jónak látja). Jól is van ez így, hiszen addigra már mindenki eleget tanulhatott ahhoz, hogy munkát vállaljon, és cserébe akkortól kezdve minden jogot megkap a társadalomtól (szavazhat, dohányozhat, szerződéseket írhat alá, stb.).
válasza:Klassz vagy, hogy 20 évesen levelezőn tanulsz és mellette dolgozol. Ha nem kérik a szüleid, akkor adj haza, ha te úgy érzed jónak. :)
Nehezen osztod be jól az időd?
válasza:Szerintem ez család függő.
Amikor mi voltunk fiatal pályakezdők és otthon laktunk a testvéremmel, anya azt mondta, hogy ha nem verjük el a pénzt marhaságokra és látja, hogy próbálunk gyűjtögetni,akkor nem kell.
Néha bevásároltunk vagy ha kellett besegítettünk váratlan kiadásokba.
Ez így jól működött és nagyon nagy segítség volt tőle.
Ahol a szülő nem teheti ezt meg, ott meg megbeszélés tárgya, hogy mennyi legyen az annyi.
Az sem jó, ha egy dolgozó 20 éves tartja el a családot és az sem, ha a jómódú család gyermeke szórja a pénzt, mint bolond a lisztet, csak mert a szülők úgyis ott vannak.
Sziasztok!
Esetleg,ha valakit érdekel, akkor leírom a fejlemények.
Amikor én ezt a kérdést kiírtam, nem csak a pénzzel volt a baj, hanem az egész légkörrel otthon. Már egy hónapja a páromnál (szüleinél) laktam. Senki rám nem emelte a telefont és, ha én hívtam őket nem beszéltek velem. Akárhányszor hívtam át a húgomat beszélgetni, mindig lekoptatott. Aztán nem írt.
Ha haza mentem, akkor nem beszéltek velem és kedvem sem volt maradni, ezért pár óra múlva inkább visszamentem páromhoz. Egy nap felhívtam anyát, mert úgy éreztem, hogy annak ellenére, hogy nem mondja, sokat sír miattam. Ezért hazamentem.. megbeszéltük a dolgokat. Nyilván én voltam a hibás a kialakult helyzetért. Végig bőgtem az egészet. Megbeszéltük, hogy többet nem hagyjuk, hogy így elmérgesedjenek a dolgok. Kb erre rá egy hétre minden ott folytatódott, mint mielőtt elmentem otthonról.
Végül rá két hétre, teljesen külön költöztünk párom örökség házába.
Én jó viszonyban akartam elválni. Megbeszéltem anyával, hogy ki szeretnénk próbálni magunkat az életben. Szeretném, ha nem úgy fogná fel, hogy én elhagyom őt. Illetve szeretném, ha ez a döntés, hozzájárulna a jobb anya-lánya kapcsolatunkhoz. Minden rendben ment.
Azóta viszont nem keres. A házat meg se akarja nézni ahová költöztünk. Ha hívom telefonon és nem tudja felvenni, akkor nem hív vissza. Nem ír. Nem mondja, hogy menjünk haza ebédelni. Semmi.
Amikor haza mentem cuccaimért, vagy rokonokat fogadni nem beszélt velem.
Nagy körvonalakban ennyi. Remélem nem lett túl kusza, mert az egészet ennyiben nem lehet leírni.
Ha van még véleményetek, vagy jó tanácsotok ehhez, akkor szívesen olvasom.
Köszönöm.
válasza:"Azóta viszont nem keres."
Hát keresd te.
"A házat meg se akarja nézni ahová költöztünk."
Hányszor hívtad őt? Hányszor mondott konkrét alkalomra nemet?
Egyáltalán milyen messze laktok most tőle? Mennyire macerás eljutnia oda, mennyire egész napos program?
"Nem ír. Nem mondja, hogy menjünk haza ebédelni. Semmi."
Te írsz neki? Te milyen gyakran hívod meg őt ebédre?
"Amikor haza mentem ... rokonokat fogadni nem beszélt velem."
Hogyhogy haza mentél rokonokat fogadni? Ha már saját otthonod van, miért nem ott fogadod a rokonokat?
25 alkalommal hívtam szeptember 21 óta. Plusz pár alkalommal írtam neki messengeren. Napokig nem hívtam, mikor nem vette fel a telefont, gondolván, hogy majd visszahív, mikor ráér. Nem hívott vissza. Aztán is én kerestem.
Egy ilyen alkalommal megjegyeztem, hogy vártam, hogy visszahív. Akkor elmondta, hogy én sem hívtam. Illetve közölte hogy előző nap nővéremnél volt, aki egy másik településen lakik. Hozzám nem jön.Én a város másik végére költöztem. A munkahelyétől 5 perc kocsi útra. A lakásától 15 perc kocsi útra.
Mikor ide költöztünk, nem tudott segíteni, mert dolgozott. Akkor, mikor hazaért, felhívtam és mondtam neki, hogy amikor be leszünk rendezkedve, majd eljön és megnézi a lakást. Akkor azt mondta ő biztos nem. Rosszul esett, de elengedtem a fülem mellett. Egy hét múlva megint bepróbálkoztam, hogy jöjjön el, nézze meg, hogy hol élünk. Akkor azt mondta, hogy ő biztos nem jön.
Hugomnak kulcsot is adtam,hogy tudjanak jönni, ha nem vagyok itthon akkor is. Nem jönnek.
Húgomat gyakran hívom át kajálni,ha főzök valamit, de nem jön. Illetve félre értetted. Annyira nem hiányzom otthon, hogy még egyszer nem mondta, hogy menjek haza. Ha ott vagyok nem marasztal. Párom szülei, heti egyszer itt vannak 10 percet beszélnek velünk. Megkérdezik, hogy vagyunk... Hogy érezzük magunkat. Kell-e valami. Sosem kell, de mindig hoznak apróságot. Itt a gesztus a lényeg. Nem az, hogy hazamennénk "zabálni"... Már ha így értelmezted.
A rokon, akit felhoztam, az 2x volt a nővérem, akit anya hívott.
válasza: válasza:Kérdező, ezt hívják passzív-agresszív viselkedésnek. Az a sanda gyanúm, hogy anyukád elvált, egyedül neveli a húgodat, és frusztrálják az anyagiak, mert nehezen jön ki egy fizetésből (ami önmagában nem csoda ilyen infláció mellett). Ahelyett, hogy felnőtt ember módjára leültetett volna, és megbeszélte volna veled, hogy "lányom, sajnos már nem jövünk ki a pénzből, és újra egyeztetni kell róla, hogy mennyit tudsz beleadni a közösbe" azt várta, hogy te majd olvasol a gondolataiban, és magadtól leadod a fizetésedet. Mivel ezt nem történt meg, és te ahhoz tartottad magad, amit megbeszéltetek (nem ahhoz, amit ő gondol), a frusztrációja tovább nőt, de sajnos még mindig nem nyíltan és asszertíven, hanem passzív-agresszív módon adott ennek hangot: ide tartoznak a látványos sértődések, elutasítások, csenddel verés, bűntudatkeltés, illetve ha mindezzel szembesíted, akkor a heves visszatámadás (valószínűleg ez utóbbi történhetett, ha így írtál: "Ezért hazamentem.. megbeszéltük a dolgokat. Nyilván én voltam a hibás a kialakult helyzetért. Végig bőgtem az egészet..").
Hogy megértsd ennek a dinamikáját: a passzív-agresszív ember erőtlennek érzi magát, ezért azt szeretné, ha a köztetek lévő konfliktus a te belsődben zajlana le. Ez természetesen se nem tisztességes, se nem reális (pontosabban van olyan, akit így be lehet csicskítani, de az nem a konfliktus megoldása, hanem csak az elmaszatolása).
Reálisan nézve 20 évesen önfenntartónak lenni hatalmas dolog, semmi okod nincs szégyenkezni. A legtöbb embert a szülei a tanulmányai végéig támogatják, ha mással nem, legalább lakhatással. Teljesen tisztességes volt, amilyen mértékben kivetted a részedet a közös terhekből. Ha anyukádnak ez kevés volt, azt felnőtt emberhez méltóan (nyíltan, egyértelműen és nem bántó stílusban) kellett volna kommunikálnia.
Azt javaslom, hogy NE fuss utána, se a húgod után (akinek nyilván telebeszélte a fejét). Ha keresnek, akkor TE kommunikálj tisztességesen, egyértelműen, nem bántóan, de a határokat meghúzva. Éld az életedet, foglalkozz a tanulmányaiddal és a kapcsolatoddal. Nem csináltál semmi rosszat, amiért szégyenkezned kellene, és nagyon rossz ötlet azért büntetni magad olyasmiért, amiről nem tehetsz.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!