Hogyan segíthetek a lányomnak, ha elégedetlen az életével és teljesen magába van zuhanva?

Láthatóan rosszul van, szinte minden nap sír, velünk is egyre kevesebbet beszél és már meg sem tudnám mondani, hogy mikor láttam utoljára jó kedvűnek vagy egyáltalán csak mosolyogni. Már többször beszéltem vele, de nem tudom hogyan tudnék segíteni neki. Bántja, hogy nincsenek barátai, nincsen barátja, nem sikerült időben befejeznie az egyetemet, nem veszik fel sehova sem dolgozni, csúnyának látja magát stb., azt érzi teljesen tönkrement az élete.

Mi mindig elmondjuk neki, hogy nincsen vele szemben semmiféle nagy elvárásunk, nekünk nem okozott csalódást semmivel sem, büszkék vagyunk rá, sok mindent elért, történtek vele jó dolgok, mi szeretjük, támogatjuk amiben csak tudjuk és próbálok jobban odafigyelni rá, többet beszélgetni vele, érdeklődni felőle, a kedvében járni. viszont úgy látom ez nem elég. Sokszor elmondja például, hogy ezzel nem megy sokra miközben a külvilágtól nem kap pozitív visszajelzéseket, hogy nincsen sikerélménye, hogy nem úgy sikerülnek a dolgok ahogyan eltervezte, hogy a családja vagyunk mi mást mondanánk vagy ennyi idősen nem a mi társaságunkra vágyna, hanem vele egyidős barátokra, párkapcsolatra. Sokszor már nem tudom mit válaszoljak, mert még véletlenül sem szeretném megbántani vagy ilyesmi, de néha én sem tudok mondani semmi pozitívat vagy biztatót. Tényleg sok negatív dolog történt vele, tényleg kevés a lehetőség, tényleg nem sikerült az egyetem, tényleg nincsenek barátai, tényleg elutasították több helyről stb. és elhiszem, hogy ezek a dolgok zavarják őt, engem is zavarna a helyében és nem tudok neki tanácsot sem adni. Látom, hogy igyekszik, próbálkozik és mégsem jön össze szerencsétlennek.

Hogyan tudnék neki segíteni?