Mit tennél, ha kiderülne, hogy a valójában örökbe fogadtak/ a szüleid valójában nem is a szüleid?

Van választási lehetőségem.

Sajnálhatom magam, és elfordulhatok mindenkitől, mert úgy érzem becsaptak.

Haragudhatok a biológiai szülőkre, vagy a nevelő szülőkre, mert titkolóztak.

Vagy hálát adhatok a biológiai anyámnak, mert vállallta, hogy kihord, megszül és esélyt ad nekem az életre.

Hálát adhatok a nevelőszüleimnek, hogy elfogadtak, felneveltek, a tőlük telhető módon.

30: És genetikailag mégsem 100%-ban azonosak, mert a külön fejlődésük első pillanatától kezdve egyedi mutációkat halmozhatnak, és halmoznak is fel. Persze ez a genom csak egy töredékét érinti, és a legtöbb mutáció semleges, de gyakran ez az oka, hogy az ikerpár egyik tagjánál kialakul egy betegség a másiknál nem. Ami szintén közbeszól, az az hogy a DNS nem gondolati erővel építi fel a szervezeted, hanem egy folyamat amíg a kódból eljutunk a késztermékig. Ez pedig eltérhet, változhat hogy egyes sejtek felépítéséhez pontosan mit és hogyan olvasnak be a résztvevők. Sok más dolog is ott van, máshogy táplálkoznak, más életmódot élnek vagy más hormonális hatások érik őket emiatt eltérhet pl. magasságuk, vagy pubertás során másképp fejlődik a csontozatuk. Ezek miatt összességében nem lesz teljesen azonos a megjelenésük, de mindezek ellenére is közel azonos.

27: Ez aranyos véletlen, de nagyjából olyan minthogy nekem a gimis legjobb barátomra gondolták állandóan hogy a testvérem, mert "mennyire hasonlítunk". :D A gyereknek akkor is úgy alakulnának az arcvonásai, ha más fogadja örökbe. Egyes tulajdonságok akkor is erősen örökletesek a tudomány állása szerint, ha azokat nem tapasztaljuk úgy, meg nem úgy gondolunk rá, mert a személyiségünk alapértelmezett részének tekintjük, nyilván magától senki nem lát mögé, hogy lehet abban egy genetikai komponens, biológiai adottság hogy ő intelligens, alacsony a stressztűrő képessége, jó a memóriája, vagy a térbeli tájékozódóképessége, korán kopaszodik, meg hasmenése lesz a tejtől, de ettől ezeket vagy az ezek valószínűségét hozzuk, nem azt hogy szeretem-e a micimackót, meg érdekel-e az gasztronómia, meg szeretjük-e egymást de valamit mindannyian hozunk ami akkor is velük lesz ha más családban növünk fel.

Elvileg időzítve küldöm, de 10:30-tól abba a pár percbe érdemes belehallgatni, meg persze az egészbe is de az hosszú lenne.

https://www.youtube.com/watch?v=_eN9roQbkHY&t=638s

Passz, azért elég érdekes volt látni, hogy konkrétan az örökbefogadó apjára kezdett el hasonlítani pacekra. 😮 Úgy, hogy apuka fehér, a gyerek meg roma. A véletlenekben nem nagyon hiszek.

Nem azt mondom, hogy soha, sehol nincs genetikai komponens, csak azt, hogy ez is egyedi lehet, mint annyi minden más. Van, ahol szinte mindenki ugyanolyan az adott családban, kívül-belül, van, ahol csak a külső vagy csak a belső, és van, ahol meg valahogy egyik sem olyan nagyon domináns. Nem arra gondoltam én sem, hogy ki szereti a gasztronómiát meg ilyenek, hanem léteznek családon belüli eltérések intelligencia, stressztűrés, memória stb. témában is. Bocs, lehet, hogy nem egészen érthető, amire ki akarok lyukadni. Én ténylegesen nem éreztem soha se ezt a genetikai nagy hasonlóságot, ami pedig közös, az kb. bármely random idegennel is összejöhetne. Max. apai nagyszülők, de a szüleimmel szinte semmi.

Én már középkorú voltam, a szüleim rég meghaltak, mikor egy fatális véletlen folytán rájöttem, hogy édes szüleim nem vérszerintiek. Olyan helyzetben voltam, hogy elég könnyedén meg tudtam szerezni az iratokat, minden lényeges dolgot megtudtam. Akkor derült ki, hogy az évtizedek óta meglévő, időnkénti zuhanó érzésemnek nagy valószínűséggel a csecsemőkorban ért hatásokban volt a gyökere. (Azóta meg is szűnt ez a probléma).

Mit éreztem? Először teljesen kétségbe estem, egy senkinek éreztem magam, zokogtam. Miután megtudtam, milyen körülményektől mentettek meg a szüleim, (akiket mindig is nagyon szerettem), még nagyobb, kimondhatatlan hálát is éreztem, csak azt sajnálom, hogy soha nem tudtam ezt elmondani, megköszönni nekik. Nem lehetek elég hálás, mert nemcsak az aberrált génadómtól mentettek meg, hanem úgy intézték, hogy senki ne tudjon róla, hogy örökbefogadott vagyok, mert abban az időben a "zabigyerek" titulus, és a lenézettség még teljesen elfogadott volt. Ma szerencsére már teljesen más a helyzet, semmi hátránnyal nem jár (remélem), ha kitudódik, hogy valaki nem házasságban született.

33: Ez nem annyira hit kérdése, hanem ténykérdés hogy nem így működik :D Mondom, cuki dolog, meg nem akarok ünneprontó lenni, de ha így néz ki a gyerek, akkor ha a kőszáli kecske neveli fel, és így nézne ki. Az örökbefogadásnál elválasztott ikrek is egymásra hasonlítanak, nem az örökbefogadókra. De ha eddig fel nem fedezett jelenség áll a hátterében akkor mindenképpen keressetek fel egy kutatóintézetet, ha megalapozott akkor örömmel vizsgálják mi áll a gyerek megjelenése mögött, még híresek is lehettek :)

Jól mondod egyébként, természetesen családon belül is vannak genetikai különbségek, alapvetően mindenki egyedi darab, mindenki egy egyedi koktél, csak hát amiről szól ez az egész lebutítva, hogy ezt a koktélt abból tudjuk kikeverni ami van, ennek vannak következményei. A másik, hogy a kézzelfogható hasonlóság nem egyenlő azzal hogy egy tulajdonság örökletes vagy sem. Ha mindkét szülődnek barna szeme van, de egyébként rendelkeznek a megfelelő génnel, akkor neked még lehet kék szemed. Neked lesz egy más tulajdonságod, nem hasonló, de ettől még örökölted csak egy más kombót örököltél.

38.: Hát nem tudom, azért vannak furcsa dolgok a világban, pl.: amikor együtt élő nők menstruációja szinkronba kerül egy idő után, vagy amikor genetikailag nem is rokon ember hangja elkezd a vele lakóéra félelmetesen hasonlítani (ez is egy létező jelenség, ezt személyesen tapasztaltam is magamon). Mivel több örökbefogadott iskolatársam volt, ezért egy időben kifejezetten érdekelt ez a téma is, néztem youtube-on videókat, volt egy, ahol a fehér szülő fekete gyereke egész elképesztő hasonlóságot mutatott vonásaiban a fehér anyára. Mivel ezt tapasztaltam én is barátnőméknél kvázi ugyanígy, csak az apával ezért csak találgatom, hogy ki tudja, nincs-e valami olyan hatás, amit esetleg a tudomány még nem tud pontosan leírni, ami egymáshoz ilyen közelálló emberek közt alakul ki. Nem szimplán csak egy összenőtt szemöldökről beszélek, vagy egy magasabb homlokról, ami persze tényleg random, hanem amikor a gyerek kb. teljesen olyan, mint az örökbefogadó apa, a komplett fizimiskája, mimikája, mosolya, tekintete, stb. egyszóval minden a bőrszínét leszámítva. Ha nem ismerném őket meg se fordulna a fejemben, hogy adoptált a gyerek. Ez szerintem már messze nem csak szimpla véletlen.

Egyébként értelek és igazat is adok sok mindenben, ez egy elképesztően izgalmas téma, meg nyilván számítanak a gének is, csak szerintem nem minden jelenség / tulajdonság magyarázható velük.