Mit szólnál hozzá, ha a gyerekednek állami gondozott párja lenne?

Semmit. Semmivel sem különb,mint aki családba nőtt fel. Na meg nem is a te tiszted szeretni, stb.

Az lenne a normális h nem foglalkozol vele, gondolom nem önként lett az.

A kérdés szerintem nem annyira egyszerű, hogy van-e hozzá közöm, és nekem kell-e szeretni. A saját gyermekem javát akarom, azt kívánom, hogy boldog legyen.

A reakcióm függ a gyermekem életkorától és élettapasztalatától, a kapcsolattal összefüggésben a távlati terveitől.

Ha már koránál, vagy kapcsolati ismereteinél fogva tapasztalt, és meg tudja ítélni reálisan, milyen leküzdendő nehézségeket vet fel ez a helyzet, akkor elpipázgatok, és örülök, hogy nem csak nyitott látásmódú, de bölcs gyermeket is neveltem.

Ha bevallottan csak átmeneti l’amour, akkor is hagyom a dolgot, mindaddig, míg nem válik komolyabbá.

Ugyanakkor aki ismeri a gyermekvédelmi gondoskodásban felnőtt emberek általános lelki fejlődésbeli sajátosságait, vagy szociális készségeik-képességeik gyakran megmutatkozó hiátus-típusait, az ebben nem járatos gyermeke érdekében nem dőlhet hátra, és nem dobhatja be a gyeplőt.

Nem, nem azt jelenti, amit írtam, hogy a képem _minden_ állami gondoskodásban felnőtt fiatalról ugyanaz, sőt azt sem jelenti, hogy mindegyiknek lennének lelki nehézségei vagy szociális hiányosságai, hanem csak azt, hogy gyakori.

Meggyőződnék a jelölt jobb megismerésével, hogy mi jellemzi azokból, amiket általában tapasztaltam, és ha vannak ilyen jellegzetes hiányosságok, akkor a lelki nehézségekre felhívnám a gyermekem figyelmét (nem azért, hogy szakítson, hanem hogy tudatosan, felismerve tanulja meg kezelni, tanuljanak meg ketten, kölcsönösen összecsiszolódni), ha pedig azt látnám, hogy szociális hiátusok vannak, őszinte lennék, és mint a gyermekemet, úgy nevelném a párj-jelöltjét is a fontosabb dolgokban az életre.

Olvasatomban aki nem így tesz, felelőtlen, lusta, ostoba vagy helytelenül toleránskodó pc :)

Ameddig azzal a csőlakóval él addig ne számítson rám támogatásra..

Mérnök, orvos, az való neked Fiam.