Nem tudom mi tévő legyek anyámmal?

Kicsit hosszú lesz.

Anyám 4 éves koromban jött össze nevelőapámmal, akit egyből hozzánk is költöztetett. Az első 1-2 év szép volt, jó volt.

Aztán nevelőapám kivaltotta a vállalkozást, ahogy egyre jobban ment aszekér, annál több veszekedés volt otthon. Altalaban rajtam csattant. Sokszor, ok nélkül bantott szavakkal is, illetve fizikailag is. Anyám minden alkalommal vegignézte szo nélkül. Kaptam azért, mert 10 percel késöbb ertem haza suliból. Kaptam azért, mert a mamám vett nekem valamit. És még sorolhatnám az ilyen hatalmas indokokat.

Miután elkezdtem kamaszodni, onnan nem engem, hanem anyámat bántotta. Engem mar csak lelki terrorban tartott.

Anyámtól csak azt hallgattam, ezt nevelőapám azert teszi, legyen belőlem valaki...

Megszabták, együtt, a saját pénzemmel, amit diákmelón kerestem, mire költhetem. Igy 23 voltam, mikor összejöttem parommal, és csak az ő segítségevel tudtam elköltözni üres zsebbel.

Persze voltak jó napok, kb ugyan annyi, mint amennyi rossz. De sosem tudom elfelejteni ezeket nekik...

Mikor elköltöztem, 2 évig nem is beszeltem velük. Aztán terhes lettem, csak hiányoztak, az unoka miatt anyammal kibékültem ugy ahogy. Nevelőapámnak attól függ, milyen napja van. Ha megyünk hozzajuk vagy köszönök neki, vagy nem. Ennyi a kapcsolatom vele.

Anyámat a mai napig bántja.

Nevelőapám nem dolgozik 2 éve. Anya a 3 éves koromban elhunyt apukám után kap havi 80ezer ft nyugdijt, illetve 3 kistesómra családit. Ha úgy van munka (varronő) akkor otthon dolgozgat. Ebből élnek.

Nevelőapám iden lesz 50, kijelentette ő eleget dolgozott életében, megunta. Így amit anyám kap, abból fizetik a rezsit, esznek, stb.

Volt egy házunk megyeszekhely elit részén. En meg onnan költöztem el. Azt eladták, felujítottak nevelőapám szülői házát fullosra, oda költöztek le vidékre. Eddig a ház ára kitartott, azt hozzácsaptak a havi kerethez, így simán megéltek.

De az a pénz elfogyott. Most szabályosan minden hó végén anyám náam kopogtat, nincs-e kölcsön csak 3 ezrem, csak 5 ezrem....

Mi 4en lakunk (3 éves a nagy, fél éves a kicsi gyerekünk). 7 éve jöttem el otthonról, azota lett saját házunk (igaz hitel is kellett hozzá) 2 sajat autó... mind ferjemmel 2en értük el.

Nevelőapám a mai napig azt szajkózza, neki köszönhetem ezeket. Mert ha gyerekkoromban nem fog rövidpórázon, nem itt tartanék.

Szoval anyámnak kölcsönadnék. Mert a 3 tesómra (20, 13, 11évesek) tekintettel lennék. De bakker ha lépne nevelőapámtól, jobb életük lehetne. 26 éve tűri, hogy terrorba tartsa. Emellett fülemben csengenek a szavaik, hogy aki hó végén kéreget az nem ember, azt semmibe kell venni. Egész gyerekkoromban ezt hallgattam.

Ha nem adok, bűntudatom van, mert csak anyám. Csak néha besegít a gyerekekkel nekem. Hogy ott vannak a tesóim, lehet miattam nem esznek..

Kívülről szép család. Talán a legszebb házzal a faluban, nevelőapám "hírnevével" élnek. Mégis egy senkik.

Nem tudom mi tévő legyek. 2x adtam mar neki kölcsön (amit persze nem láttam viszont). De nem mehet ez így minden hónapban...