Miért van bennem ez a furcsa érzés a szüleimmel és velem kapcsolatban? Tényleg sokat jelentenek az évek?
A szüleim 1984-ben ismerték meg egymást, és 1987-ben házasodtak össze.
Édesanyám 58, édesapám 57 éves. (Bár anya a nyár közepén tölti az 58-at, tehát jelen pillanatban, - 2022 tavaszán - még nincs annyi idős.)
Anyukámnak volt egy betegsége, ami miatt még úgymond "embrió-korban" elhaltak benne a magzatok, vagy négy-öt alkalommal, így én csak 1993 tavaszán születtem meg első gyerekként, egy bő hét múlva leszek 29 éves.
Lényeg a lényeg, időnként felettébb zavar, frusztrál, hogy még csak 29 vagyok. Valahogy úgy érzem, hogy amennyiben megszületett volna anya első gyermeke, akkor akár 34-5 éves is lehetnék most. Tudom ugyanakkor, hogy az esetben lehet, hogy nem "én lennék", hanem valaki más, de talán jobban komolyan vennének az emberek. Mert valahogy lelkileg idősebbnek érzem magam a valós koromnál.
Ti mit gondoltok minderről?
(Fiú vagyok.)
22:06 (21-es)
Nem.
12:50 (24-es)
Máskor kétszer is gondold át, mit írsz le, mert könnyen lehet, hogy ez volt az utolsó próbálkozásod. ("Selejt".)
Szól ez minden olyan személynek, aki ellenségesen viselkedik velem szemben.
+
Akinek van egy csöpp esze is, beláthatja, hogy nem az én kérdésem, amit 22:06-os linkelt be. Nem jellemző rám a vesszők hiánya, és a rossz helyesírás, ha megnézzük a kérdést.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!