Miért van bennem ez a furcsa érzés a szüleimmel és velem kapcsolatban? Tényleg sokat jelentenek az évek?

A szüleim 1984-ben ismerték meg egymást, és 1987-ben házasodtak össze.

Édesanyám 58, édesapám 57 éves. (Bár anya a nyár közepén tölti az 58-at, tehát jelen pillanatban, - 2022 tavaszán - még nincs annyi idős.)

Anyukámnak volt egy betegsége, ami miatt még úgymond "embrió-korban" elhaltak benne a magzatok, vagy négy-öt alkalommal, így én csak 1993 tavaszán születtem meg első gyerekként, egy bő hét múlva leszek 29 éves.

Lényeg a lényeg, időnként felettébb zavar, frusztrál, hogy még csak 29 vagyok. Valahogy úgy érzem, hogy amennyiben megszületett volna anya első gyermeke, akkor akár 34-5 éves is lehetnék most. Tudom ugyanakkor, hogy az esetben lehet, hogy nem "én lennék", hanem valaki más, de talán jobban komolyan vennének az emberek. Mert valahogy lelkileg idősebbnek érzem magam a valós koromnál.

Ti mit gondoltok minderről?

(Fiú vagyok.)