Az normális, hogy ilyet mond anyám?

Beteg akkor. Gondolom sem a házasság, sem a gyerekvállalás nem volt ráerőltetve. Ne mást okoljon a saját elhibázott életéért! Ráadásul két gyereket is szült... Maradt volna akkor szingli.

Engedd el a füled meleltt.

Kérdező, erre csak egy megoldás létezi, ami kevesebb veszteséggel jár: költözz el. Érettségi után keress munkát és lépj le. Azt pedig vedd figyelembe, hogy ilyen frusztráló környezetben nem kaptál elég szeretet és figyelmet. Nem meglepő, hogy érzelmileg ki vagy szolgáltatva. Emiatt pedig jobban kell vigyáznod magadra. Jártam én is hasonló cipőben és az utóhatásoktól még mai napig szenvedek. Ha azt érzed, hogy valakinek elmondanád a bánatod, akkor se tedd, maximum a bizalmasaidnak mond el. Olvass sokat (de ne ilyen kortárs szutykokat), sportolj, találj egy hobbit, csak ne ragadj bele a depressziódba. Tudod, amikor egy fiatal felnőtt agyon van traumatizálva, a benne lévő zavaros biokémiai folyamatok miatt sok őrültségre képes, vagy éppen magatehetetlennek érzi magát. Csak próbálj meg uralkodni magadon, és nem tönkrevágni magad körül mindent. Neveld magad, teremts magadnak egy egzisztenciát.