Mit lehet kezdeni egy olyan anyával aki állandóan kutakodik utánam?

Ez az "én lakásomban" mondat nem bántó egy kicsit, nem sértésből mert jogilag tényleg a tiéd, de azďrt az érezteti hogy a gyerek az csak egy megtűrt személy, aki ha nem úgy vislekedik ahogy kell akkor repül.

Közben meg mások csomót küzdenek egy gyerekért, és mindent ugyanannyira az övének is mondanak mint a magukénak hiszen egy család.

És ebből tovább a válaszra:

Kérdező, nem tudnátok mondjuk leülni és megbeszélni hogy miért csinálja, mit keres és hagyja abba mert zavar a kutakodás?

Gondolom mivel nincs párja, csak te vagy neki ezért túlzottan ragaszkodik a gyermeki énedhez, és nem akarja hogy felnőj, barátnőd legyen, mert akkor elhagynád.

Erre mások meg azt tanácsolják költözzön el, jó fejek vagytok...

Kérdezd meg miért csinálja vagy esetleg írj több részletet hogy amúgy hogyan viselkedik veled, és az alapján tudunk tanácsot hogyan tudnád megbeszélni vele.

11!

Igen, az én lakásom, ergo én döntök arról, hogy mi történik benne. Tehát nem szerel fel senki zárat az engedélyek nélkül, nem festi feketére a falakat, nem gyujt tabortuzet a szoba közepén, nem rendez házibuli, stb. Vannak szabályok, igen. Be kell tartani. Mindenhol vannak szabályok. Ha albérletben élsz, ott is. Nálunk nincsenek idióta szabályok, így nem nehéz őket betartani. A gyereknek igencsak meg kel,ene dolgoznia azért, hogy repüljön.

"Közben meg mások csomót küzdenek egy gyerekért, és mindent ugyanannyira az övének is mondanak mint a magukénak hiszen egy család."

Értem. Nos, ez visszafelé is kell hogy működjön, nem? Ergo a kérdező taskaja az anyjae is. Akkor még miért ne nézhetetlen bele? Ja, tudom, q gyereknek mindenhez joga van, a szülőnek semmihez

Neked tehát van munkád, neki nincs?

Szorongó, pánikbeteg, stb. szóba jöhet, ha nincs se társasága, se munkája, semmi ingere, és ezt kivetíti rád is.

Ezt nem szabad hagyni. Amennyiben te doglozol és ő nem, akkor pláne teljesen okés, ha meghúzod a határt: zár az ajtón, és nem jöhet be az engedélyed nélkül, ill. nem kutakodhat se a táskádban, se a kabátodban...

Meg kell mondani, hogy egy súlyos pszichés betegnek nincs betegségtudata, nem érzi magát betegnek. Menjetek el együtt dokihoz, vizsgálja meg, kiderül, hogy normális-e, és indokolt-e a táskakutatás, stb. ha igen, akkor te vagy a hülye, és nézheti tovább, ha nem, akkor viszont jó, hogy még időben kiderül...

Első sorban érdemes lenne leülni megbeszélni vele, hogy nincs mitől féltenie. Valószínűleg a ruharendezés csak kifogás, hogy átkutassa a szekrényedet meg a szobád, a táskád kiborítása is durva. Legközelebb, ha hazaérsz, mond neki hogy nem, nem nézheti meg a táskádat.

A legjobb viszont tényleg a költözés lenne. Ha zárakat szerelsz fel, csak annál jobban kutakodni akar majd.

Én írtam, hogy zár, stb. és nagyon keményen ellenállni, és rávenni a dokira, mert olyan súlyos a szorongása, stb. nála, hogy már rád is kivetíti.

Ha nem hajlandó, akkor igenis, el kell költözni azon az áron is, hogy ő nem tudja fenntartani a lakását. Ezt ő is be fogja látni, ez lesz szerintem az, amivel mégis rá tudod venni a változásra.

Amúgy meg lehet kérdezni, hogy mégis mitől félt téged, fogalmazza meg pontosan. Utána meg szembesíteni azzal, hogy ez egyáltalán nem racionális, és le kell szoknia ezekről.

Következetesen kérdezz rá, hogy konkrétan mitől fél. Egy hatalmas szorongása van valószínűleg, amit kivetít rád, pl. felnősz, magára hagyod, vagyis egyedül marad, tehát a magánytól fél.

Ha ezt így tudja tudoatosítani, akkor máris fél siker: nem táska kutakodás a megoldás, hanem az, hogy kimozdul otthonról, társaságba jár, munkát keres...

Viszont nem szabad hagyni, hogy rád terjessze az elmebaját.

Ezért akár konfliktust is fel kell vállalni. Mi történhet, megver? Te mitől félsz?

Meg kéne tanulnotok már egyenesen beszélgetni egymással.

Ha regisztrálnád egy randi appba, vagy valamilyen klubba, ahol tud barátkozni?

Az új élmények, ismerkedés feldobná.

Vagy mi szeret csinálni?