Akinek korán meghalt az anyja, mondjuk 5-6 éves korában, abból milyen ember lesz felnőttkorára? Olyanok válaszára vagyok kiváncsi akik ezt tényleg átélték, vannak esetleg elmaradásaik az életben, vagy teljesen normális az életük?

9es vagyok: Ez nagyon érdekes, van egy 5 évvel idősebb tesóm, aki 7 éves volt, mikor anyukám meghalt, és neki sincs. (Nyilván a tudatalatti benyelt mindent, elfojtás, stb.)

Nekem egy halvány emlékecske van, olyan álomszerű, arcot se látok, vagyis felidézni nem tudok, olyan emléktöredék ez, karácsony van (anyukám utolsó karácsonya, márciusban halt meg), ezt onnan tudom, hogy pisilni kéredzkedem, bilire ültet, és közben/vagy előtte villanyoltás helyett becsavar egy karácsonyi égőt. /hetvenes évek vége, soroskapcsolás:)/ És olyan biztonságot adó, szeretetteljes légkör vesz körül, amit azóta sem éreztem, és már nem is fogok. A múltat és a jelent jellemző szorongás szöges ellentéte, egy feloldódott állapot. Csak sejtem, vagy hiszem, hogy ez az anyám volt, és nem a mostoha, aki egyébként pár hónappal anyám halála után már meg is jelent az életünkben.

10-es vagyok.

Köszönöm, hogy megírtad. Akkor ez az élmény, hangulat és érzés az emléked biztosan. A szeretetteljes légkör, az érzés maga, mennyire meg tud ez maradni, mint emlékfoszlány...

Sajnálom, hogy így alakult Anyukád nélkül az életetek:(

A mostohát nem értem, hogy lehet egy kis kétévessel utálatos:((

Nem halt meg anyám csak az egész életembe nem volt jelen

Teljesen normális átlag életem van

Nem szoktam pajzsnak magam elé emelni hogy nem voltak szüleim.

Mostanában divat minden rosszat ami felnött korba történik a gyerekkora kenni és a szülőket bünbaknak kikiáltani ahelyett hogy mindenki vállalná az életben a felelősséget a hibáiért.

#9 megsirattál a soraiddal

Hihetetlen,hogy egy nő így viselkedjen egy ennyire kicsi gyermekkel,remélem a sors visszab*sz neki.

Én ugyan nem gyerekként vesztettem el anyát,hanem egyetemista koromban,de így is borzasztóan megviselt.

Párkapcsolatot soha nem tudtam kialakítani,mert a szerelem helyett is mindig az anyai szeretet után vágyakoztam.

Olyan erős szeretetet pedig értelemszerűen senkitől nem kaphattam.